Tisztelt Baló György!

Az Ön munkásságát mindig kiemelt figyelemmel kísértem, különösen amióta újságírásra vetemedtem, de azóta különösen, amióta belpolitikai újságíróként napi szinten foglalkoztam a „közmédiashow-val”. Való igaz, hogy nyolc hónapja a Duna Televízió sajtófőnökeként követem az eseményeket, de mégsem ezért döbbentettek meg a cikkei. Mint újságírót nem hagy nyugodni, ahogy Ön átsiklik a médiatörténet fontos momentumain és arról kesereg, hogy az MTV bérelni kénytelen a székházát, és még a pénzét is átcsoportosítják az „alig nézett Duna Televízióhoz” (Közmédiashow, január 19.).

Először is szögezzük le, lehet, sőt indokolt szidni a médiatörvényt, de hatályban van és kimondja: „A Magyar Rádió és a Magyar Televízió az ország lakosságának túlnyomó többsége számára, a Duna Televízió elsősorban a Magyar Köztársaság határain kívül élő magyarság számára nyújt közszolgálati műsorszolgáltatást”. Ismétlem: Magyarország határain kívül élő magyarság számára!

A Duna Televízió alapításakor a népességi viszonyaiban hasonlatos országok gyakorlatát vették alapul. Minden ország ugyanis, amely anyanyelvi kisebbséggel rendelkezik az ország határain kívül, alapított olyan televíziót, amelynek alapvető célja, hogy a határon túl élőknek az emberi jogokra, jelesül az identitáshoz való jogra támaszkodva, a nyelvi és kulturális identitás megőrzésében támogatást nyújtson.

Ezért van szükség a Duna Televízióra. Az elmúlt 17 évben az MTV több mint 100 milliárd forint extra támogatáshoz jutott, míg a Duna Televízió ezelőtt csupán egyszer kapott 1,2 milliárdot. Az MTV 2010-ben valóban nem kapott céltámogatást, a Duna Televízió viszont igen, 2,3 milliárd forintot. De ezt nem az MTV-től kapta, hanem parlamenti jóváhagyással az állami költségvetésből.

Talán azért kapta, mert, valóban „kiváló társadalmi PR-munkát végez”. De kérdezem: Ön tényleg úgy gondolja, hogy az Összefogás a Duna Televízióért felhívás teremthetett volna a rendszerváltás óta nem tapasztalt, politikai meggyőződéstől független nemzeti egységet, ha a csatorna csupán fifikás kommunikációs stratégiára épít, ami mögött nem áll valódi érték? Ilyen könnyen megvezethető lenne több mint hatszáz prominens személyiség, köztük közjogi méltóságok, Nobel-, Kossuth-, és Széchenyi-díjasok, művészek, érsekek, püspökök, határon túli magyar szervezetek képviselői? Nem beszélve arról a tizenhatezer magyarról, aki kinyilvánította: szükség van az önálló, független Duna Televízióra?

Beláthatja, hogy nem lehet úgy leegyszerűsíteni az önálló közszolgálati médiumok létjogosultságának kérdését, ahogy Ön teszi. „Semmi nem indokol három közcsatornát, melyek közül kettő műholdon is verseng egymással. (Ez nemzetközileg is példátlan.)” – jelenti ki. (Közmédiashow 2., február 3.) Ráadásul nem is példátlan! Európában számos olyan ország van, ahol két közszolgálati televízió működik egymás mellett. A magyar mintához hasonlítható Belgium, ahol a kétnyelvűség miatt külön működik a RTBF (francia) és a VRT (flamand), mindkettő földi sugárzású és műholdas. Németországban ott az ARD, amely egyben konzorcium is, hozzá tartozik maga az ARD és a Deutsche Welle, az előbbi földi sugárzású és műholdas, az utóbbi csak műholdas; ott a ZDF, a második közszolgálati televízió, amely földi sugárzású és műholdas. Ezek külön működnek, akárcsak Oroszországban a két közszolgálati tévé, az RTR, valamint a Channel 1 Russia (mindkettő földi és műholdas sugárzású). Dániában működik a DR nevű közszolgálati, földi sugárzású és műholdas csatorna, amely független a TV2 Danmarktól, a közszolgálati célú kereskedelmi televíziótól. Hasonló modell található Nagy-Britanniában is. A BBC ugye közszolgálati adó, amely földi sugárzás révén és műholdon egyaránt fogható, tőle külön működik az ITV is (földi sugárzás), amely a kereskedelmi televíziók közszolgálati hálózata. Ezekben az országokban a nemzetpolitikai minimumot egyetlen erő vagy személy sem tartja illendőnek megsérteni, ezért sem ideológiai-politikai, sem gazdasági vitákat nem folytatnak az egymás mellett, függetlenül működő közszolgálati adókról.

Ön azt állítja: aDunaTelevízió esetében a műsorkészítés erőfeszítéseiből „semmi nem látszik”. Mintha nem lenne tudomása arról, hogy a Duna Televíziót alapító okirata és a médiatörvény arra kötelezi, hogy a határon túli magyarság számára készítsen identitásőrzésüket segítő műsorokat, s ezért nem indokolt tőle számon kérni a hazai nézettséget. Alapvetően más a két köztévé feladata. Ha Magyarországon senki sem nézné a Duna Televíziót, akkor is teljesíti azt, amiért alapították, hiszen a Kárpát-medencében indulása óta szilárdan őrzi vezető helyét maga mögé utasítva még a magyar nyelvű kereskedelmi adókat is.

A Duna Televízió független, nemzetközi közvélemény-kutató cégek mérései szerint a világ legnagyobb, legnézettebb magyar nyelvű televíziós csatornája, napi nézettsége meghaladja a legnagyobb kereskedelmi csatornákét is.

Az egész Kárpát-medencére kiterjedő legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a Duna Televízió minden fontos mutatóban megelőzött minden más csatornát. S ha ehhez hozzá vesszük, hogy a Kárpát-medencén kívül a világ minden táján, öt kontinensen nézik a Duna Televíziót – Izraelben például minden este 200–300 ezer nézője van – vitathatatlan, hogy a Duna Televízió a legnagyobb magyar televíziós csatorna. Míg a Duna Televízió a Kárpát-medencében élő magyarság 20,3 százalékát éri el minden nap, addig az m1 és az m2 közönségrészesedése (m1: 5,1 százalék, m2: 0,8 százalék) eltörpül hozzá képest, s kedveltségük, hírforrásként való elismertségük is jóval alatta marad a Duna Televízióénak. A Duna Televízió a célterületén verhetetlen!

Barátsággal és tisztelettel!

Herczeg Dóra, a Duna Televízió sajtófőnöke