Ha derék fideszesek lennénk, bizony magunk is bosszankodnánk Bokros eme „arcpirító provokációja” miatt, mi azonban – akik hiszünk a nyugati típusú parlamentáris demokráciában és médianyilvánosságban – szeretjük, ha a választásokon megfelelő észérvek birtokában hozhatjuk meg nem csekély súlyú döntésünket. Sajnáljuk, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem így érez, s továbbra is a fordított logika mentén gondolkodik: előbb meg kell nyerni a választásokat, s utána kell programot hirdetni. Bár erre azon nyomban érkezne a válasz: a Fidesznek van programja, tessék csak ellátogatni a párt honlapjára! Ha azonban valóban létezik ilyen kikezdhetetlen választási vitaanyag, a Fidesz elnökének nincs mitől tartania. S mekkora győzelem lenne a nagy tekintélyű Bokros Lajost legyőzni egy nyilvános vitán!

Félek azonban, hogy nem erről van szó. A szövetségben pontosan tudják, öszszetákolt programjuk több ponton vérzik, s egy Bokros-kaliberű vitapartner azt könnyedén ízekre szedné. Orbán pedig óvatos ember, s csak olyan közegben szeret felszólalni, ahol csak övéivel áll szemben, ahol nem kell kényelmetlen kérdésektől tartania.

Ím, hát húsz évvel az első szabad választások után eljutottunk oda, hogy a politikai irányítás monopolizálódott, s hogy a mamutpárttá nőtt Fidesz elnöke negligálja magát a demokratikus versenyt, hogy a párt frakcióvezetője egy vitára való invitálást, a nyilvánosság bevonását hasztalan feltűnősködésnek tartson.

Persze, igazuk van: úgy hiszik, számukra ennek a versenynek most nincs tétje.

Nekünk viszont van: a Harmadik Köztársaság fennmaradása.

Rechtenwald Kristóf, Szeged