A magyar politikai szereplők – legyen szó hivatásos politikusokról, szakértőkről vagy egyszerű választópolgárokról – valóságészlelése vészesen beszűkült. Képtelenek jól felmérni az ellentétes véleményen lévők szándékait, terveit. Ezért fordulhat elő, hogy nyugdíjkatasztrófáról, az ország kiárusításáról, tervezett tönkretételéről és rosszakarásról hallhatunk csupán.

Az ellenfelek felnagyítása, az általuk képviselt vélemény veszélyességének túldramatizálása egyben visszahat saját magunkról alkotott képünkre is: észre sem vesszük, és egyik pillanatról a másikra mi is végletekben beszélünk, szélsőségekben gondolkozunk. Ilyen „vészjósló időkben” könnyen látunk tébolyult ellenséget ott is, ahol nincs. Párbeszéd helyett marad az árokásás és elszigetelődés. Demokrácia márpedig csak akkor lehetséges, ha létezik közös eredő és léteznek közös értékek.

Előző írásomban nem azért szóltam új alkotmányos berendezkedés, egy új köztársaság mellett, mert megörökölt, javítgatott alkotmány mellett lehetetlen lenne minden tekintetben prosperáló országot működtetni. Elméletileg semmi nem akadályoz minket abban, hogy múltunk részeként elfogadjuk, köztársaságunk bizony kalandos körülmények között jött létre. Számos példa van hasonlóra, gondoljunk csak az egykor volt fegyencek Ausztráliájára, vagy a Nemzetközösség bármely más tagjára!

Az ok tehát nem valami magasztos, erkölcsi törvény. Egyszerű tény viszont, hogy elégedetlenek vagyunk az általunk kialakított helyzettel. Nem csoda, hisz a rendszerváltás igazi programja a demokratikusság volt: hogy közös sorsunkról közösen dönthessünk. Ez nyilvánvalóan elsikkadt, maradt a régi alkotmány, így vele maradt változatlanul a megújítás célja is.

Ebből adódóan létezik Magyar Nemzet, mely valóban egy és oszthatatlan, tagjai pedig mindazok, akiknek sorsa ezzel közvetlenül összefonódik: nemre, etnikai és nemzetiségi hovatartozásra, meggyőződésre, vagyoni helyzetre, iskolai végzettségre függetlenül mi, mindannyian.

Ennek puszta tudatosításában is segítene egy új alkotmány, egy új köztársaság.

Aki tehát valóban jobb sorsra vágyik, legyen bátor, és ne hagyja magát megfélemlíteni. Magyar Nemzet polgárai, ki a lövészárkokból!

Szalai Ervin