Ethnográfus a rá jellemző alapossággal végigtekinti a kínálatot, és szomorúan leszögezi, hogy nincs jó választás, súlyos megalkuvás nélkül egyik párt mellett sem lehet kiállni. Az elemzés bevezetését kóstolhatja itt az olvasó (http://ethnografus.nolblog. hu/archives/2010/02/08/A_valasztasok_zsakutcaja/): „...napról napra egyre többen vagyunk, akik úgy gondoljuk, a közelgő országgyűlési választásokon nem lehet jó döntést hozni – akárhogyan dönt is az ember, meg kell alkudnia az elveivel, a demokráciáról vallott felfogásával.

A köztársaság politikai élete, kultúrája az elmúlt két évtized alatt lenullázta magát, a politikai arénában ma jelenlévő szereplők, azok magatartása, az általuk felkínált „alternatívák” – néhány kivételtől eltekintve − méltatlanok egy demokratikus társadalomhoz. Éppen ezért fogalmazódik meg egyre gyakrabban a dilemma, kire szavazzunk? Ezt a kérdést persze nem a jobboldali szavazók fogalmazzák meg, hanem azok, akiket az elmúlt években cserbenhagytak azok a politikai pártok, amelyekre – meggyőződésből, reményből, elveik szerint – szavaztak. Akikről azt gondolták, képesek lesznek egy működő, nyitott, egyenlő esélyeket teremtő, a tudást és a teljesítményt értékelő, a társadalmi szolidaritásról nem megfeledkező, észszerű és hatékony reformokat végrehajtó, a magyarkodáson, rasszizmuson és antiszemitizmuson túllépő demokráciát, köztársaságot megteremteni. Tudjuk, nem ez történt. Ami ehelyett történt, az ma, ezeknek a tanácstalanul körülnéző, korábbi döntéseikben csalatkozott százezreknek nagyobb és mélyebb megrázkódtatás, mint a jobboldal kárörvendően vigyorgó, magabiztos ítészeinek.