Idén tavasszal nem lehet liberális pártra szavazni, hiszen a Fidesz már régóta nem az, a szabad demokraták pedig lassú, de kitartó munkával (és sok külső segítséggel) felszámolták magukat.

Közben az MDF-ből is kikopott az MDF.

A két párt maradékán élőknek találtatott ki a Demokratikus Centrum nevezetű formáció. Tudják, Dávid Ibolya, Retkes Attila, Somogyi Zoltán, Mesterházy Ernő, Bánk Attila és bárki, aki némi forrást vagy egyéni reputációt hoz még ebbe mixelt brandbe.

Amióta a hvg.hu-ban írtam erről a sajátos kezdeményezésről, amelyet sokan legalábbis a Legkisebb Kínos Többszörösnek szeretnének látni, több meggondolkodtató érvet is olvastam, hallottam arról, hogy miért is érdemes számba venni választási lehetőségként ezt, a nekem képtelennek tűnő alakulatot.

Sokan azt mondják, nem számít más, csupán Bokros Lajos programja. Ezzel az állásponttal szemben – a program tartalmát nem érintve – két ellenvetés hozható fel. Egyrészt nagyon meglepő magukat liberálisnak tudó emberektől olyasmit hallani, hogy a személyek nem érdekesek, csupán az értékrend. Másrészt a következő években a magyar politikában Bokros Lajos reformprogramjának lesz a legkevésbé esélye és szerepe.

Meglehet, nagy kár ez az ország szempontjából, de az erőviszonyokat tekintve aligha kétséges, hogy így lesz. Azt sem vélhetjük, hogy egy ennyire vegyes összetételű frakció sikerrel és hitelesen képviselhetné Bokros elképzeléseit. Ráadásul Bokros is igen méltatlan helyzetbe kerülhet a mögötte állók miatt. Például az SZDSZ elnökét segítő közpénzoperátor, Mesterházy Ernő ügyletei miatt, akit már őrizetbe is vettek felbujtás gyanújával a BKV elhíresült szerződései miatt. Mások munkássága is okozhat fejtörést a párt miniszterelnök-jelöltjének.

A másik érv a Demokratikus Centrum mellett az lenne, hogy „valakire szavazni kell” a nácik előretörése miatt.

Mindennél elszomorítóbb, hogy a cigányozás-zsidózás akár tíz százaléknál is többet hozhat ma Magyarországon. Mindent meg is kell tenni, hogy sikerüljön toleránsabbá, nyitottabbá és nyugatiasabbá tenni az országot, hogy ne hülyüljünk bele ebbe a mocsokba, és ne lássák ezt szalonképes, pláne trendi opciónak a mai kamaszok, a leendő választók sem.

Mindenkinek, aki a saját ügyének tekinti a köz ügyeit, akit megrendít a romák felé irányuló gyűlölet is, a pesti iskolákban mindennapossá váló zsidózás is, tennie kell azért, hogy ne xenofób, bezárkozó, hanem befogadó, minél színesebb ország legyen Magyarország, ahol jó élni, külföldieknek és itthoniaknak egyaránt. De ennek ebben az összefüggésben semmi köze az országgyűlési választásokhoz.

Aki a Jobbik ellen akar szavazni, szavazhat a Fideszre vagy az MSZP-re, bármelyikre adja a voksát, azzal is a Jobbikot gyengíti.

Persze lehetnek szép számmal olyanok is, akik szavazatukkal a Fideszt is gyengíteni szeretnék, de az MSZP-re nem szavaznának, vagy az elmúlt évek teljesítménye miatt, vagy von Haus aus. A keserves kínálattól elkeseredett választónak, aki nem tud senkivel azonosulni, ezért a választójogát nem valami mellett, hanem valami ellenében kénytelen gyakorolni, azt mondhatjuk, a szocialistákra leadott szavazata bizonyosan hasznosabb, mint ha máshova szavaz, hiszen az legalább nem veszhet el, s nem árt egy lehetséges, jövőbeni liberális alakulatnak.

Liberális párt e pillanatban nincs. Hogy lesz-e, nem tudható. Szerintem jót tenne az országnak, nagyon is jót, ha a következő években új arcokkal, de régi gondolatokkal belépne a közpolitikai versengésbe egy rétegpárt, mely a szabadságjogok számonkérésével és kiszélesítésével foglalkozik. Könnyen elképzelhető, hogy nincsenek olyan hiteles emberek, akiknek kedvük, képességük van efféle pártot létrehozni (jelen pillanatban én például nem látok egyet sem), s az is lehet, hogyha akadnának is, nem lenne rá minimális választói igény sem. De hátha.

Az azonban bizonyos, hogy ez a mostani MDF–SZDSZ vircsaft ezt az esélyt csökkenti. Hiszen így egy eklektikus, a világról leginkább semmit nem gondoló párt fogja magát (részben) liberálisként tételezni az országgyűlésben.

A mostani SZDSZ szellemi erejét szépen példázza elnökük minapi nyilatkozata: „A választásig hátralévő hetven napra részlegesen háttérbe szorítjuk saját identitásunkat, hogy előtérbe helyezzük a demokratikus közepet és Bokros Lajos programját”.

Az EP-választások megmutatták, hogy a politológusok tétele a „bebetonozódott magyar pártstruktúráról”, elavult. Ha ezt és a bizonytalan szavazók sokaságát látva néhány macher és a legkülönbözőbb helyeken elkopott politikus felfedez egy rést, ami a túléléshez esélyt biztosít, az saját szempontjukból érthető, a szisztematikusan eltorzított közpolitikai diskurzust azonban bizonyosan tovább rontja, ha a „normális Magyarországot” egy politikai second hand vegyesbolt képviseli.

Ha pedig a magyar értelmiség magát progresszívnak tételező része ezt bevenné, és választói döntését Bokros Lajos tudományos munkásságával igazolná, az nevetséges lenne.

A szerző újságíró