A legvédtelenebbek joga
A problémás (hiperaktív, beilleszkedési és magatartási zavarokkal, tanulási korlátozottságokkal, pl. diszlexiával küszködő) gyerekeket a gyermekintézmények az egyik helyről a másikra dobálják, mert az intézményi érdekek felülírják a gyerek alapvető jogait.
Az igazgatók simán megcenzúrázzák a diákújságokat; a rendőrség kapásból kihallgatja szülő nélkül a 14 év alatti kiskorúakat; a gyermekvédelem gyakorta szétszakítja a testvéreket az elhelyezés során. A gyerekagresszióra a média tettarányos, kemény, felnőttekre méretezett reakciókat vár, sokkal kevésbé az okok feltárását, kezelését. Pedig a gyerek nem minifelnőtt, hanem a kibontható vagy elvesztegethető lehetőségek tárháza; a gyermeki jogok pedig e lehetőségek megnyílását szolgálják.
A gyermeki jogoknak az a sajátossága, hogy alanya csak a gyermek. Nem a gyermek is, mint sok egyéb jog esetében, hanem csak a gyermek.
E jogok pedig csak a „felnőttek” (cselekvőképes személyek, hatóságok, intézmények, jogi személyek) által érvényesülhetnek, mert a gyermek jogi értelemben nem cselekvőképes, vagy csak korlátozottan az. A fentiekből következően az államnak nem csupán a gyermeki jogok tiszteletben tartása és érvényesítésük feltételeinek a biztosítása a jogi kötelessége (mint más jogok esetében), hanem e jogok aktív védelme és érvényesítése is.
Az időmúlás jelentősége itt fokozott, hiszen a gyermek esetében a több hónapos, egy-két éves eljárási időtartam végén már esetleg egészen más személyiséget ér el a határozat, a döntés, a büntetés, a kedvezmény, mint amilyennel kapcsolatban az eljárás megindult, és a személyi körülmények is egészen mások lehetnek.
A gyermeki jogok esetében a jogsértések nagyobb arányban maradnak rejtettek, hiszen a gyermekek kiszolgáltatottabbak, alárendeltebbek a környezetüknek, mint bármely más jogalanycsoport; s csak közvetetten, különböző képviselőkön és áttételeken (közösségeken, jogvédelmi aktorokon, a nyilvánosságon) keresztül képesek a jogsérelmek jelzésére, jogérvényesítésre és jogvita kezdeményezésére.
Az ENSZ-nek a Gyermekek Jogairól szóló Egyezménye volt az első átfogó jogi forrás, amely húsz évvel ezelőtt – Magyarországon az 1989. évi LXIV. törvénynyel kihirdetve – tételesen és rendszerbe foglaltan gyermeki jogokat szabályozott. A gyermekvédelmi törvény további jogokat fogalmazott meg. Néhány gyermekjogi szabályt tartalmaz ezeken kívül a családjogi törvény és a polgári törvénykönyv is.
Néhány fontosabb gyermeki jog:
A családban való nevelkedés joga. Az állam kötelezettsége a gyermekek családban való nevelkedésének segítése és támogatása.
A védelemhez való jog. Az állam köteles biztosítani a gyermekek védelmét a testi, lelki és érzelmi bántalmazás, az erőszak, a durvaság, a kizsákmányolás minden formája, a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód és az elhagyás, elhanyagolás ellen.
A különleges gondozáshoz való jog. Az állam kötelezettsége a testi vagy szellemi fogyatékos gyerekek megfelelő gondozása, fejlesztése. Hozzátartozik e joghoz a szülő választási joga, hogy ezt a különleges gondozást a gyermek elkülönített (szegregált) közoktatási intézményben vagy a többi gyerekkel azonos osztályban, csoportban kapja-e meg. Ma még sajnos sok a kényszerpálya és a törvénysértő intézményi akadály a gyermek életét oly nagyon meghatározó iskolai státuszdöntések meghozatalában.
Az oktatásnak – amelyet az államnak ingyenesen kell biztosítania alapfokon – a gyermekjogi egyezmény szerint a következő céljai vannak:
– a gyermek személyiségének kibontakozása, szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztése;
– az emberi jogok és az alapvető szabadságok megértése és tiszteletben tartása;
– a szülők és a saját identitása, nyelve és kulturális értékei iránti tisztelet kialakítása;
– a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport közötti barátság szellemének elsajátítása;
– a természeti környezet iránti tisztelet elmélyítése.
Mint látható, a gyermeki jogok szempontjából nem a tudásanyag különböző elemei a fontosak – ezek csak eszközök az egyezménybe foglalt oktatási célok eléréséhez. Vajon a mi általános iskoláinkból ilyen értékekkel kerülnek ki gyermekeink? S az oktatást e célok határozzák meg?
A gyermek tehát olyan különleges jogállású ügyfél, kliens, jogalany, akinek érdekét minden más érdeket megelőzően kell a döntések során figyelembe venni. Nem kis követelmény ez, ugyanis sokkal inkább az intézményi, a fenntartói, a pénzügyi, a munkáltatói, a szakmai és a hatalmi érdekek szoktak érvényesülni. A gyermek esetében viszont a jogalkalmazónak a mérlegelési jogának körében a gyermek javára kell határoznia! (Amikor például a problémás tanuló elhárításáról, eltanácsolásáról, elkülönítéséről, eltávolíttatásáról dönt az iskola, akkor lehet fontos a tanárok, az iskola és a szülők érdeke, de az elsődleges érdek az érintett tanulóké kell legyen!)
Néhány éve 26 függetlenített gyermekjogi képviselő állhatott munkába a gyermekvédelmi intézményekben élő gyermekek jogainak védelmére. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított a gyermeki jogok magyarországi állásának feltérképezésére. (Az ombudsman többször is kijelentette, hogy híve lenne a külön gyermekjogi biztos intézményének, s amíg ilyen nincs, magát tekinti annak.) Húsz jogászhallgatóval tavaly ősszel elindult az első gyermekjogi szakjogászképzés Magyarországon a pécsi egyetem jogi továbbképző intézetében. Többek között a Norvég Civil Alap és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával létrejött a Gyermekjogi Műhely, a civil gyermekjogászok együttműködési hálózata. Alakulóban tehát a gyermeki jogok önálló jogágazattá válása.
Itt lenne az ideje annak, hogy a közigazgatásban is más szinten kezeljék a gyermeki jogokat. Jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a terület (amúgy lelkes) gazdája, de a kormány szintjén kellene megfelelő hatáskörökkel rendelkező posztot létrehozni a gyermeki jogok érvényesítésére.
A szerző jogász
