Válasszuk szét a két állítást! Ami az első felét illeti, aligha akad Magyarországon olyan épelméjű ember, aki kétségbe vonná egy roma múzeum alapításának szükségességét. Hogy ez miért nem jöhetett eddig létre, nem tisztem megítélni.

Abban a kérdésben azonban, hogy a Néprajzi Múzeum milyen szerepet játszik ebben a történetben, talán némileg több kompetenciával mondhatom el véleményemet. A „népiesfélén” szólás a Néprajzi Múzeum kapcsán már eleve gyanút ébreszthet az olvasóban a tekintetben, hogy vajon Bächer Iván milyen mélyen ismeri ennek a múzeumnak az anyagát, a kultúrához való viszonyát vagy éppen kiállítási stratégiáját. Nagyon vicces az a felsorolás, ahogyan számba veszi, hogy mik is azok a „mindenféle dolgok”, „dokumentek”, amiket egy „múzeum rendesen gyűjteni szokott.” És azok a közhelyek, mi szerint például „nem lehet többé kétséges, hogy ez a nép igenis saját, mélyben gyökerező, színes, értékes kultúrával bír” vagy „gyönyörű festmények, grafikák százai tanúskodnak e nép művészi tehetségéről” és „páratlan a zenei gyűjtemény is, hisz e nép fiai és lányai évezredek óta különleges zenei képességekkel vannak megáldva”, hát igen, ezekkel a meggyőző érvekkel bizony nehezen lehet vitatkozni.

De vajon azt tudja-e Bächer Iván, hogy egy múzeum nem csupán gyűjti, de fel is dolgozza ám a tárgyakat és a bekerült anyagokat. Hogy a begyűjtött anyagot nem elég „felhalmozni”, ahhoz, hogy meg lehessen szólaltatni, rendszerezni, adatolni, életre kelteni is szükséges. És arról hallott-e vajon Bächer Iván, hogy a Néprajzi Múzeumnak van egy gyűjteményi struktúrája, amibe a beérkező tárgyakat, fotókat, filmeket, dokumentumokat beilleszteni szükséges. Csak ilyen módon tarthatók számon, dolgozhatók fel és bocsáthatók a benne kutatni vágyók, és a nagyközönség rendelkezésére.

Az egykor ellenzéki (nem egészen világos, hogy jön ez ide?) szociológus, kortárs néprajztudós 25 éves felhalmozott álmai – amelyek mögött nem mellesleg intézményi támogatás is állt – önmagukban nem elegendők. A gonosz igazgató által „szétszóratott” gyűjtemény éppen ilyen módon – mármint, hogy a beömlött anyag végre feldolgozásra került, számba vétetett, adatoltatott és betagolódott a múzeum meglévő gyűjteményeinek megfelelő helyeire – kapott esélyt a túlélésre, arra, hogy ha egyszer az álmok valóra válhatnak, megtalálhatók, beazonosíthatók legyenek, és – akár egy önálló múzeum falai között – életre keljenek.

Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum munkatársa

Kedves Szarvas Zsuzsa!

Ezek szerint az önök részéről semmi akadálya annak, hogy 2010-ben megnyíljon – egyelőre az önök intézményének falai között – a magyarországi vagy a térségben élő romák életét, kultúráját bemutató állandó kiállítás. Ígérem, én leszek az első látogató.

Bächer Iván