„Egy amerikai vezetőnek jobb dolga is van... Európának hamarosan feltűnhet: igenis George W. Bush lehetett az utolsó transzatlanti elnök, aki gondosan ápolgatta az európai vezetőkkel való barátságot..., és még az összes csúcstalálkozóra is eljárt, amelyet az útjába hajítottak. Nem állíthatjuk, hogy a történelemnek nincs érzéke az iróniához" - írja Amerika legnagyobb példányszámú, gyakran kaján lapja.

E sorok írója brüsszeli tudósítóként éveken át hallgatta: az európai alkotmány, majd (annak elhasalása után) a lisszaboni szerződés hiányzik csak ahhoz, hogy az EU végre elfoglalhassa az őt megillető helyet a világpolitikai porondon. Aki ezt másképp gondolta, arra durcásan néztek, mint „euroszkeptikusra”. (E szó pejoratív jellegét nehéz lenne túlbecsülni az unió fővárosában, nagyjából az apácazárdában elhangzó paráznával lehet egy szinten.) Korai lenne még az alig pár hónapja hatályba lépett lisszaboni szerződés nekrológját írni, de a visszhangok szerint aligha számítottak rá a huszonhetek, hogy éppen kedvencük, Obama áll az euroszkeptikusság élére. Pedig voltak éppenséggel erre utaló jelek. Az elnök már a tavalyi, prágai csúcsot is nyűgnek tartotta, EU helyett feltűnően az egyes tagországokat nevezi meg. És nemcsak róla van szó.

Az amerikai sajtó a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az unió itt bemutatkozó külpolitikai főképviselője iránt. Egy kimutatás szerint az új külügyi költségvetés első számú vesztese az európai iroda. Washingtoni illetékesek elmagyarázzák: tisztábban szeretnék látni a lisszaboni szerződéssel létrejött obskúrus szerkezetet, nemigen értik, hogy nemcsak a delegáció élén haladó embert kell elnöknek szólítaniuk, hanem a nyomában lépdelő kettőt is. „Ha Európa saját magát nem veszi komolyan, hogyan indulhat fel azon, hogy az amerikaiak sem?” – füstölög Dominique Moisi, az egyik legismertebb francia külpolitikai elemző. Hubert Védrine volt francia külügyminiszter szerint pedig az öreg kontinens Obamának nem jelent ugyan problémát – de megoldást sem.

Európa téved, ha azzal nyugtatja magát: innen csak felfelé vezethet az út. Nincs kizárva, hogy az elnök egyszer a washingtoni USA-EU csúcsra sem fog elmenni, hanem az is alelnök reszortja lesz, mint újabban a magyar kormányfők fogadása.