Svájc felháborodottan utasította vissza a belügyekbe való beavatkozást és menten lenácizta a szociáldemokrata politikust.

A vita – amelynek középpontjában természetesen a pénz áll –azóta is tart. A wuppertali adóhatóságnak a múlt héten egy ismeretlen felajánlott egy CD-t, német állampolgárok svájci számlaadataival. A dolog szépséghibája: az adatok lopottak, a német adóhatóság szép szóval nem is juthatna a nyomukra, lévén Svájc a mai napig éberen őrködik a banktitok és az ügyfelek anonimitása felett. Berlin némi habozás után úgy döntött, hogy kifizeti az informátornak a 2,5 millió eurót, ami jó befektetésnek tűnt: több mint 100 millió euró adóhátralékot hozhat a konyhára. De tüstént felmerültek bizonyos jogi és főként etikai fenntartások: vajon szabad-e egy jogállamnak, kvázi orgazdaként, lopott adatokat vásárolnia, még ha ezzel a közjónak – a költségvetésnek – hasznot hajt is? Nem indít-e adatlopási lavinát, hiszen nemcsak elfogadja, hanem még honorálja is a közönséges tolvajlást?

Angela Merkel kancellár és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter azonban nem volt finnyás. Mondhatjuk, válság van, tavaly 30 milliárddal kevesebb volt a német adóbevétel, kell a pénz. Másrészt a német törvények nem olyan szigorúak a nem teljesen legális úton szerzett információk felhasználásával kapcsolatban, mint az amerikaiak. Harmadrészt, hasonló eset történt már két éve, amikor a liechtensteini LGT bankban tartott német számlákra derített fényt egy, a német hírszerzésnek felajánlott CD. Még mielőtt az adóhatóság vizsgálódni kezdett volna, csaknem ötszáz – a listán nem is szereplő – német rohant szélsebesen önfeljelentést tenni, a költségvetésbe pedig csendesen befolyt háromszázmillió euró. Azóta egyetlen érintett sem élt panasszal, nem fordult az alkotmánybírósághoz azzal, hogy az adóhatóság törvénytelen módon szerzett adatokkal jutott a nyomára: örültek, hogy az adóhátralék és némi büntetés leszurkolásával megúszták a dolgot.

Hasonló végkifejletben reménykedik most is Berlin. A kormány még nem fizetett a CD-ért, és csupán öt nevet ellenőriztek szúrópróba-szerűen, de a svájci bankokban máris izzanak a telefonvonalak, és a német ügyfelek az önfeljelentés módjai iránt érdeklődnek az adótanácsadóknál. Százezer euró feletti adó eltitkolásáért felfüggesztett, egymillióért letöltendő börtön jár, úgyhogy nagy az igyekezet. Van persze a dolognak egy politikai vetülete is: Merkel kereszténydemokrata-liberális koalíciójáról ezek után senki sem állíthatja, hogy „az ország érdekeivel szemben” saját klientúrájának kedvezne. Elvégre a svájci bankokban parkoltatott, 175 milliárd euróra becsült „nagy pénzek” mögött a vagyonosak, vagyis a jelenlegi kormánykoalíció hagyományos választói állnak. Innen nézve a népszerűségéből az utóbbi hónapokban sokat vesztő kancellárnak nem is igen volt választása.