Tanács István lapjuk január 10-i számában közölt írása (A kínai modell és a „félig sült” demokráciák) a gyors gazdasági fejlődés kínai modelljét vizsgálva rámutat az állam hagyományosan központi szerepére, amelyet láthatóan a jövőben sem kívánnak feladni. Ezt öszszeveti a kelet-európai helyzettel: „Mivel az állami tulajdont nem hordták szét privatizáció címén, ismeretlen az a jelenség, hogy a tulajdonossá vált elit, amely „jókor volt jó helyen”, nem gyarapítja, hanem föléli az ölébe hullott vagyont”.

Amíg a cikk többi állításával egyet lehet érteni, ezt sajnos meg kell kérdőjelezni. Ez a folyamat, bár próbálják lefékezni, Kínában is megindult, s a korrupciós pénzek és a nepotizmus révén ellenőrizhetetlen magánvagyonok jönnek létre, elsősorban éppen a „jó időben, jó helyen lévők kezében”.

A hongkongi Cheng Ming 2010. januári számában Luo Bing nem kevesebbet állít, mint hogy „hetvenezer magas beosztású funkcionárius családjának kezében átlagosan harmincmillió jüan halmozódott fel”, vagyis összesen 2600 milliárd jüan. A 156 ezer főt számláló nyugdíjas funkcionáriusok és házastársuk magánvagyona a lakosság magánvagyonának 12 százalékát teszi ki. Az adatok a Kínai Népköztársaság belső anyagaiból származnak, nyilvánvaló, hogy a nagyobb átláthatóság eredményesebben szolgálná ezeknek a jelenségeknek a felszámolását.

Mindebből persze csupán annyi következik, ezek a jelenségek arrafelé is nehezen áttekinthetők.

Polonyi Péter sinológus