Gyötrelmes lelki út lehet, mire a hozzátartozó eljut a döntésig, hogy zárt intézetbe adja szerettét. Első hallásra ez árulásnak tűnik, de sajnos, van idő megfontolni: olykor éveket kell várni, hogy valaki bekerüljön pszichiátriai intézetbe. Ha a beteg állapota már kikényszerítette a döntést, akkor kerülnek előtérbe az elhatározást igazoló érvek: nyilván jobb lesz ott neki! A falak közt orvosok, szakképzett ápolók veszik körül, akik megvédik őt önmagától is. Lehet rendszeresen csomagot küldeni, apró örömöket szerezve emlékeztetni, hogy szeretik, gondolnak rá odakintről.

Így gondolhattak a hozzátartozók azokra az ápoltakra is, akik a kiskunhalasi pszichiátriai betegek otthonába, azon belül is a zárt osztályra kerültek. Arra a 7. számú osztályra, amelyről az elmúlt napokban döbbenetes dolgokat mesélt el a nyilvánosságnak két ápolónő. Náluk betelt a pohár, ők a saját sorsukkal nem törődve döntöttek úgy, hogy nem hallgatnak tovább. Zárt osztályon szakápolónak lenni komoly fizikai erőt, jó reflexeket, biztos szakmai ismereteket igényel.

Ahogyan a nővérek elmondták, a dühöngők szabályos megfékezése sem széplelkeknek való látvány. A beteget erősen meg kell ragadni a két karjánál, behúzni a szobába, és rögzíteni. Kezét-lábát lekötözni, míg a nővér be nem tudja neki adni a nyugtató injekciót. Más ez, mint dulakodás közben a lágyékát vagy a száját rugdosni. Számos rohamot meg is lehetne előzni csupán annyival, ha az ápolók lelkiismeretesen figyelnék, hogy az ápolt rendszeresen beszedje a neki rendelt gyógyszereket. Amikor a halasi pszichiátriai otthonról szóló riportunk megjelent, az interneten arra célzott egy kommentelő, hogy a zárt osztályon ugyanolyan kíméletlen, eszközökben nem válogató küzdelem folyik, mint idekint.

Az élet harc – bár a rácsok mögött kisebb tétekért és a kintinél is egyenlőtlenebb esélyekkel. Vannak szabályok, de árulónak tartják, aki betartaná őket, és arra néznek fel, aki keresztüllép a normákon. Vannak ellenőrző személyek, szervezetek, de nem – vagy csak ritkán – jutnak eredményre. Ne szólj szám, nem fáj fejem – minden racionális érv és érdek emellett szól. Eljöhet azonban a kiábrándultságnak és a tehetetlenségnek olyan foka, amikor mindez a visszájára fordul. Első lépésnek elég, ha egy-két ember besokall és kitálal –nem törődve a fenyegetésekkel és a lejárató rágalmakkal. Elég egy becsületesen és professzionálisan vezetett nyomozás, amely bizalmat kelt a lehetséges tanúkban.

Az, hogy milyenek a viszonyok a zárt osztályon, erősen függ attól: milyenek a viszonyok idekint.