Márpedig nem kellett túlzott jóstehetség ahhoz, hogy látni lehessen: a Budapesti Közlekedési Vállalatnál történtek nem csak a BKV-ról szólnak. Az álszerződéseken, végkielégítéseken túl nem pusztán Kocsis István vezérigazgató és Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes összeakaszkodásáról, hanem mentalitásról, bevett gyakorlatról, időben meg nem gátolt folyamatokról, a politika elszemtelenedett gmk-iról. Persze, nem véletlen, hogy a konkrét eset itt, így és az elmúlt hónapokban vált lávafolyammá.

Számtalan körülmény játszott ebben szerepet Hagyó rossz helyzetfelmérésétől kezdve az MSZP-n belüli törésvonalakon, a főváros hatalmi harcain át addig, hogy egy legyengült politikai szervezeten könnyebb kimutatni a fertőzöttséget, mint az erősön. Márpedig kormányzása közben rengeteg vírus támadta meg az MSZP-t és az SZDSZ-t.

Hagyó hamar felismerte, hol és miként szervezhet övéiből érdekszövetséget, és 2006 őszén a fővárosban a pálya szélére szorította konkurenseit. Keménysége, határozottsága, munkabírása adott súlyt neki a párton és az önkormányzaton belül, hiszen épp ezekből mutatkozott leginkább hiány. Az alkalmazkodó magatartás, a félszeg mosoly, a kenetteljes udvariasság, ha kellett, azonnal szikár ultimátummá változott, de amíg futott a szekér, ez is jobbára tiszteletet parancsolt.

Ugyanakkor nem igaz, hogy az MSZP országos vezetése korábban nem észlelte, hogy bajok vannak budapesti szervezetében. Nem igaz, hogy nem volt téma, hogy a fővárosi elnök súlytalan, hogy a stratégiai pontokon bevehetetlen várrá alakul a helyi MSZP, mivel kerületről kerületre zajlik a birtokfoglalás. Az ütközetek azonban mindössze lokális szakításokká váltak, a szocialista elnökség maximum szomorú volt a hallomásokból szerzett információk miatt, kivizsgálandó napirenddé nem érett egyik sem.

Hagyó kiszorítása későn és furcsán kezdődött: szocialista kezdeményezésre szakadt a koalíció, így a két főpolgármester-helyettesnek vissza kellett adnia megbízatását, s csak az egyik kapott posztot vigaszágon – Horváth Csaba kormánybiztos lett. Csakhogy a késedelmes, lassú oxigénelvonás katarzis helyett szétesést, kapkodást, helyezkedést eredményezett – a GPS-nél ismerős újratervezés zilált állapotokat teremtett nemcsak a szocialistáknál és Demszkyéknél, hanem a közgyűlésben is, a Fidesz számára azzal az előnnyel, hogy attól fogva már ő vezényelte a BKV-parádét, és ezen a kormányzati mentőöv sem segített.

A közlekedési vállalat több hónapja szállítja az iratokat a rendőrségre, a különböző bizottságokhoz, s nemsokára a számvevőkhöz is – a nyomozók azonban látványosan mostanában kapcsoltak sebességbe. A budapesti pártszervezet pedig hétfőn jutott el odáig, hogy arra kérje emberét, vonuljon vissza. Hagyó a listás helyet nem szívesen adná, rövid gondolkodási időt kapott, de ma már nem kérdés, hogy képviselőjelöltként mi lesz a sorsa. Tündöklése és bukása szimptomatikus. Még akkor is, ha ilyenkor azt kell mondani: idejekorán ne törjünk pálcát fölötte. A pálca a politikus fölött azonban már rég összetört.