Arra jutottunk, hogy bár a rokonok elszenvednek egy kis kellemetlenséget, a fapados társaság kínálta (előre fizetős) számla is igen előnyös, hiszen nemcsak 15 százalékos feltöltési bónuszt írnak jóvá, de – az olcsó repülést kínáló cégek üzleti modelljében természetes – foglalási díjat sem kell fizetni. Rögvest be is fizettem a 120 000 Ftot, és amint az összeg megérkezett a számlára, próbáltam jegyet foglalni. De mi történt? A rendszer csak úgy engedett jegyet venni, ha magamnak is vettem. Bizony ezt a békát még le kellett nyelni, hiszen a szerződési feltételek világos leírták: a regisztrált számlatulajdonos mindig utazik.

Megérkezett a nagy, január végi budapesti havazás. Reggel jött a hír: a Ferihegyi repülőtér lezárva! Mi lesz most? A gép, amellyel hazatérnének a rokonok, Budapestről jönne. Nézzük meg az internetet! A fapados légitársaság honlapján friss hír sehol! Vajon honnan kaphatunk még valamilyen tájékoztatást? Igen, az ügyfélszolgálatuktól! Nem számoltam, hányszor és hány percig beszéltem velük. Eredmény: egy következtetéssel lettem gazdagabb, amely szerint a világháló az információ tárháza, ráadásul többnyire ingyenes is.

Kimentünk Charleroi repülőterére. A repülőtéri információ nem tudott semmiről, a felszállás ideje menetrend szerint volt jelezve. Rokonoktól elbúcsúzni, hazamenni, telefonon információval ellátni őket, merthogy a légitársaságnak egyetlen képviselője sem található a repülőtéren.

Így olcsóbb, az ő üzleti modelljük szerint.

Közben az utasokat Charleroi repülőteréről busszal átszállították a 100 kilométerre lévő Liege repterére, mert a legutolsó információk szerint odaérkezik Budapestről a repülőgép. Újabb zötykölődés, bizonytalanság, idegtépő várakozás. Itthon aggódás és szégyenérzet: miért nem „normális” légitársasággal utaztak a rokonok? Közben az utasok között hírek kelnek a „szerencsésekről”, akik időben léptek, és rávették a fapados társaságot, a másnapi járatra foglalják át a jegyüket. S a végén hol szállt le az a bizonyos hóval dacoló, késve érkező repülőgép? Itt, a közelben, a zaventemi repülőtéren! Óh, ha tudtuk volna, vígan ebédeltünk, vacsoráztunk, tévéztük volna, hogy estefelé a rokonoktól szépen elbúcsúzzunk, és ne járjanak 7 órás Canossát, amelynek a végén visszajutnak oda, ahonnan indultak! Illetve jutnának: tucatnyi magyar idegesen várja hogy a fapados társaság buszt szervezzen számukra, hogy átvigye őket a liegi reptérről a zaventemire. Indul onnan még az éj közepén repülő? Ki tudja, talán csak azok, akik a havat szórják az égből! Közben hívják az emelt díjas számot, merthogy a fapados társaságnak egy embere sincs egyik reptéren sem. Bárcsak tudnák szegények, mire megy el a pénzük: a call centerben ülő munkatárs sem tud semmit, amit igen, szerintem azt is az internetről, utánam, pár perc késéssel!

Tanulság: egy régi bölcsesség a levesről és annak levéről.

Masztis Tamás Kortenberg, Belgium