Számtalanszor előfordult, hogy a több mint háromórás utat teljes egészében az üléssorok között állva tettem meg. Volt olyan is, hogy legalább tízen álltuk végig a teljes menetidőt.

Az állással önmagában nem lenne problémám, annak idején a vonaton is álltam éppen eleget. Csakhogy buszbaleset esetén az álló utasok túlélési esélye nem túl nagy. Boruláskor például szinte garantáltan halálra vannak ítélve. Ám nem jobb a helyzetük az ülő utasoknak sem. A magyar távolsági autóbuszok többségében nincs biztonsági öv az utasüléseken, vagy ha mégis, az utasok rendszerint nem hajlandók bekötni magukat. Egy távolsági járat 90–100 km/ h-val halad. Ha a busz balesetet szenved, az utasokat semmi sem tartja a helyükön, az álló utasoknak pedig eleve nincs is helyük. Volt alkalmam Svédországban is távolsági autóbuszon utazni, ahol felszállás után azonnal közölték, hogy a biztonsági övek használata kötelező. Ha nem használjuk, büntetnek. Ott álló utas szóba sem jöhet.

És a svédeket ismerve biztos vagyok benne, hogy biztonsági öv nélküli buszokon sem jöhetne szóba. Nem hivatkoznának arra, hogy így nem gazdaságos, hogy az utasokat nem tudják tájékoztatni, hogy kevés a pénz stb. stb.

Itthon nem is lehetne előírni az övek használatát, mivel gyakorlatilag nincsenek. Az álló utasokat azonban éppen ideje lenne szigorúan tiltani. De tudom, ennek sincs még itt az ideje. Majd ha vér folyik, akkor esetleg...

Vidóczy Zoltán Budapest