Az állítás maga sem nélkülözi a kárhoztatott negatív szemléletmódot. Az ellentmondást jelzi, hogy a kiváló emberekből álló tanács lehetetlen feladatra vállalkozott. A jó szándék és a tudás együtt sem tudja kiváltani azt, amit egy társadalom vagy szerves folyamatokkal hoz létre, vagy sehogy. Magyarországot nem lehet kitalálni. Magyarország már megvan. Segíteni lehet neki, e tekintetben illeti köszönet a bölcseket.

A megváltás lehetőségét és a megváltók iránti igényt sugalló vállalkozás természetéből adódik, hogy a legdöntőbb mozzanatra semmiféle szellemi energiát nem összpontosítanak. Talán a felkérésük indult ki abból, hogy az oktatás megújítása és a korrupció visszaszorítása vezeti ki az ország népét a válságból, de akárhonnan a meggyőződés, nem látták szükségesnek az indoklását. Nem tudjuk, miért nem inkább a szociális rendszer, az egészségügy, a kultúra, a gazdaság globális folyamatokba való jobb beillesztése, vagy éppen kivezetése, a közélet humanizálása vagy bármi más volna a kulcsmozzanat, készen kapjuk a döntést.

Hasonlóan kinyilatkoztatásként érkezik az oktatási fejezet alaptétele: „Az iskolában a jogok és kötelességek rendszere megbomlott. Az egyéni jogok és lehetőségek túlzott hangsúlyozása mellett a közösségért érzett felelősség és a kötelességek teljesítése háttérbe szorult”.

Nem tudjuk, mihez képest bomlott meg a rendszer, és mire alapozzuk, hogy ez így van. Már a hetvenes-nyolcvanas évek iskolavitái, s azóta is, a szakma és szakemberei rendre előhozzák a felvetéseket. A bölcsek új könyvének azok a tételei, amelyek szerint például „a család a nevelés legfontosabb színtere; az iskola kiemelten fontos partnere, a kisgyermekkor pedagógusai a nevelés igen fontos szereplői, az infokommunikációs módszertár – a pedagógia új eszköze” nem váratlanságukkal hatnak az érdeklődőkre.

Egyértelmű, hogy nem alkalmi tanulmányról van szó, hanem alapos munkáról, de az is, hogy ha a bölcsek köve került is a kezünkbe, nem most találták meg. (Bár néhány bekezdés, például a bolognai rendszert bíráló nem születhetett volna meg sokkal korábban.)

A korrupcióellenes fejezet sem tudja áthidalni a megalapozott jó szándék és az elementáris erővel bizonyított lépéskényszer közötti szakadékot. Csak egy példa: ráolvassa az igazságszolgáltatásra, hogy a probléma része, de ezt nem bizonyítja. A megoldás? Emeljék meg a bírák fizetését, hogy ne legyenek megvesztegethetők. Az orvosokét, hogy ne legyen szükségük hálapénzre. (Az oktatásra pedig költsünk többet, mint amennyi reálisan jutna.)

Bölcsek javaslatának, ha egy országnak kínál kiutat, nem szabad hiányérzetet hagynia maga után. Ez most nem az az eset. Minden más tekintetben el kell gondolkodni felvetéseiken. A szerzők egyike, a tehetséggondozás talán legfontosabb hazai személyisége, Csermely Péter professzor teknősfigurákat gyűjt. Nyugodt, hosszú távra építkező, ezer kilométerek megtételére is képes állatok másait. Egy ország is ilyen. Megy a maga útján, hosszan, bár nem mindig nyugodtan. Valószínű, hogy bölcsek tanácsa nélkül lassabban, bizonytalanabbul haladna, de akkor is a maga útján.