Rendszeresen, mintegy kéthavonta látogatom legalább tíz éve a berlini piacokat, ott viszont ezek a mi áraink kétharmadáért kaphatók – ha éppen akadnak.

Kézbe véve egyébként rögtön látom, valódi-e egy érem vagy jelvény, míg a hazai online piacokon csupán saccolhat az ember, lévén ezek inkább csalóbarátok, azaz a megvásárolt hamis tárggyal mehettem volna a rendőrségre, ahonnan mindeddig a húszezer forintos kár alatt elküldtek. A Vatera, a TeszVesz, az Itt vettem mindig az eladót védi.

Az Itt vettem honlapján vasárnap kínált hét vaskeresztből öt hamis volt! A legegyszerűbb csalói fogás: az eladó anynyira hülyének tetteti magát, hogy csak annyit ír ki: „német jelvény”. Ő tehát nem is tudja, mit is árul, a valójában buta vevő pedig lecsap a vaskeresztre. Hamis Lovagkereszt a tölgyfalombbal 6900 forintért volt kapható. Volt a honlapon egy igazi Lovagkereszt, ára 390 000 forint, a magyar gyűjtők zömének ez túl drága, ennyiért ugyanis megvehető a Monarchia vagy a két háború közti korszak szinte bármelyik, ritka darabja. Ezek ritkábbak, ezért értékesebbek is a lovagkeresztnél, melyből körülbelül hétezer darabot adtak ki.

Sajnos a magyar honlapok működtetői a világon semmit sem tesznek a piac tisztaságáért. Ha az ember csalást fedez föl, letilthatja a darabot, ami azután egykét hónap után ismét megjelenik. Így óvást emeltem 1870-re datált kolozsvári érem ellen, melyen Fadrusz 1903-ban avatott szobra látható. Két hónap után ismét ott virított.

Ezer sebből vérző társadalmunknak nyilván nem a sok tízezer hamis náci darab forgalmazása a fő gondja, különösen akkor, ha sok évtizedes gyűjtői múltamban egyetlen emberrel sem találkoztam, aki nem csereanyagként, hanem lelkesedésből vásárolt volna ilyeneket. A hamisítás elleni cselekvés azonban kötelessége a rendőrségnek, különösen akkor, ha az ilyen darabokból nyert haszon csak az online forgalomban érhető tetten.

Kremser Péter Szeged