Megmaradt a vágy a nemzeti nagyságra, amit mennyiségi szempontok határoznak meg: kevés magyar – kis nemzet, sok magyar –nagy nemzet. E gondolkodásmód szerint a magyar különb, mint a többi nép, ezért a sok magyar önmagáért valóan jó. A nőknek szülni pedig hazafias kötelesség. Az együttélési formák erkölcsi hierarchiába rendeződnek: a szingliség bűn, gyereket egyedül nevelni aggályos, házasság plusz két gyerek a minimálprogram, három vagy több gyerek dicsőség (kivéve bizonyos népcsoportoknál).

Létezik másik megközelítés is, amely a rendszerek fenntarthatóságában, szabad egyénekben és összetett társadalmi szerepekben gondolkodik. A gyarapodás nem öncél, fontosabb a népesség szerkezete – és főleg állapota. Ezért elképzelhetők olyan körülmények, amikor esetleg egy nyolcmilliós Magyarországon jobbak az életkörülmények, az emberek egészségesebben és tovább élnek, mint akár egy 12 milliósban. Elég arra gondolni, hogy a mai tízmilliós népesség aktív részének alig több mint fele jut munkához.

A tudományos nézet a népességfogyást elsősorban azért tartja gondnak, mert az aktívak és inaktívak aránya felborul. Nem lesz, aki eltartsa, ellássa az öregeket. A racionális elemzések a gyerekvállalási kedv csökkenésében, pontosabban: a tervezett és a megszülető gyerekek száma közti különbségben valamilyen mélyebb probléma tünetét látják. Tudatában vannak annak is, hogy számos jóléti országban csökken a népesség, és ha ez kényszermentes döntések alapján alakul így, akkor a népnevelő attitűdöktől tartózkodó kormányoknak a migráció támogatásán túl nincs sok eszközük a tendencia megfordítására.

Magyarországon nem teljesen ez a helyzet. A felmérések szerint a párok elvben lényegesen több gyereket vállalnának, mint ahány születik. Ennek oka nem a hazafias értékek hanyatlása vagy a hagyományos családmodell vonzerejének csökkenése, és nem is az állam által nyújtott támogatások mértéke, hanem az, hogy a nők túlnyomó többsége, bár munkát akar/kényszerül vállalni, azt látja, tapasztalja, hogy gyerekek mellett ez rettenetesen nehéz. Elsősorban a munkaerő-piaci szokások, az állami szolgáltatások minősége (óvodai nyitva tartás, bölcsődei férőhelyek) és az apaszerep tradíciói miatt.

A népesedési kerekasztal most bemutatott javaslatai erre a helyzetre reagálnak. Nem ítélkeznek, hanem tudomásul veszik: a nők dolgoznak, ezért csak olyan megoldások lehetnek hatékonyak, amelyek megkönnyítik a család és a munka világában való helytállást. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nők akkor mernek (több) gyereket vállalni, ha biztonságban érezhetik magukat a szülés után is. Amit szükségesnek látnak: később záró óvoda, több bölcsőde, részmunka, távmunka – prózai dolgok, mégis többet segítenek, mint az anyai hivatás szépségeiről szóló, mégoly magasztos politikusi szózatok.