Egyik párt sem az, ami a múltban volt.

Amint az MSZP már nem az MSZMP kommunista utódpártja, és a Fidesz már nem az 1990–1991-es évek liberalista pártja, úgy a mai MDF sem az az MDF, az SZDSZ sem a régi SZDSZ: remélhetőleg mindkettő nagyrészt megszabadult attól, ami a múltból terheli. Szükség van egy ilyen középerőre? 1. Hogy választási lehetőséget kínáljon azoknak, akik nem kívánnak a két nagy pártra szavazni. 2. Hogy segítsen helyreállítani az ország-gyűlés építő munkáját.

3. Hogy koalíciós kényszer esetén mint egy elveihez ragaszkodó, de bármelyik oldal felé nyitott tényező nyesegesse társának túlzásait. 4. Hogy hosszabb távon a magyar politikai múlt egészséges hagyományainak örököse legyen, és jó irányban befolyásolja az ország tudatállapotát.

Milyen elvekhez kellene ragaszkodnia? Politikai ügyekben: feltétlen demokratikus gondolkodás, a diktatúra és személyi kultusz minden fajtájának elutasítása. A gazdasági ügyekben: mértéktartó és realista szabadelvűség. A szellemiekben (oktatás, kultúra, irodalom, nyelv, nemzeti értékek, egyházak, tájvédelem): mértéktartó és realista konzervativizmus. A szegények és kisemberek védelmében: mértéktartó és realista baloldaliság.

Mit jelent a fentiekben „mértéktartó” és „realista”? Mértéktartó: Óvakodik a túlzásoktól, egyoldalúságoktól, képes meglátni saját elképzeléseinek árnyoldalait, korlátait és kockázatait, és így képes felismerni az ellenfél igazát is. Realista? Elveinek megvalósításakor figyel a társadalom többségének fogadóképességére, a gazdasági helyzetre, az ellentétes érdekekre, a külföldi környezetre, az ország erejének korlátozottságra.

Amennyiben, és ameddig ilyen irányba halad ez az új politikai kombináció, még akkor is, ha emberi gyengeségekkel terhelten, sikereket kívánok neki. Már csak az első mondatban említett cikkemből következően is: mellé tudok állni, s amennyi tekintélyem van, erre hívom a véleményformáló értelmiséget is. Nem azért, mert odaadó híve akarnék lenni egy MDF–SZDSZ együttműködésnek, még kevésbé, mintha hosszú időre elkötelezném magamat mellettük, vagy lemondanék a kritika jogáról. Hanem azért, mert Magyarországot ma csak egy ilyen összefogás mentheti meg a katasztrófától.

Más: a Jobbik vezetőitől elhangzott, hogy ők nem veréb, hanem turul. Vagyis: egy „parázna, gőgös madár” (Babits Mihály).

Dobszay László prof. emeritus