Olvasom a lap január 12-i számában (Lendvai Ildikó nem indul egyéniben), hogy a szocialista pártelnök nem jelölteti magát egyéni jelöltként a következő választáson, továbbá, hogy Donáth Lászlónak lehetőséget adnak, hogy a II. kerületben egyéni jelöltként induljon. A hír első fele hidegen hagy, de a másodikat nem hagyhatom szó nélkül. Az, hogy a szocialista párt a várható biztos vereség tudatában miért ront még szándékosan is a saját esélyein, fel nem foghatom. Először is: Donáth László a III. kerületben lelkipásztor, és eddig valamennyi választáson, amikor egyéniben indult, győzött. Ami nem véletlen. Kerületében (a III.-ban) tudott templomot, majd mellette új idősek otthonát építeni. A templomból rendszeres zenei, irodalmi rendezvények szervezésével kulturális központot (is) csinált. Áldozatos lelkészi munkája mellett szervező tevékenységével kerületének – állítom – legnépszerűbb emberei közé tartozik. Helyén mást indítani, és őt nem a „fatornyos hazájában”, ahol már annyi sikert aratott, otromba hiba.

Dr. Votisky Péter Budapest

Egy hirtelenében indult kampányban a Fidesz és az MSZP egymással versengve ígér a nyugdíjasoknak aranydiót-mogyorót hatalmas terjedelmű újsághirdetésben (a Népszabadságban is), személyes levélben, ki tudja, még mi mindenben. Versengve vádolják egymást a nyugdíjasok kifosztásával. A baj a kampánnyal azonban az, hogy a politikusok hiedelmei vel ellentétben mi, nyugdíjasok nem vagyunk hülyék. Az MSZP szavazataival élő kormány éppen most, 2009–2010-ben fosztotta ki kegyetlenül a nyugdíjasokat, a Fidesznek meg 1998-ban, kormányra kerülésekor egyik első dolga volt, hogy lecsökkentette a nyugdíjak vásárlóértékét, elsikkasztva a törvény szerint járó nyugdíjemelést. Egymás vádolása tehát kölcsönösen jogos, csak a tényekkel szembemenő ígérgetés hiteltelen.

Válas György Budapest