Számomra úgy tűnik, itt alaposan összekeverik a fogalmakat. Ha én bérletet vásárolok, akkor a BKV azt vállalja egy szerződés keretében, hogy a bérlet érvényességének időtartama alatt a paraméterkönyvben meghatározott járatokon szabadon utazhatok. Ha sztrájk van, akkor a vis maior, illetve a kártérítés alóli mentesség arra vonatkozhat csak, hogy az utas nem követelheti a járatkimaradások miatt keletkezett kárának megtérítését a vállalattól. Ez rendben is volna. De a sztrájk nem befolyásolja az utas és a BKV között a bérlet megvásárlásával létrejött szerződés teljesítését, ami a sztrájk idején egyértelműen nem teljesül. Nem teljesítés esetén pedig semmilyen szolgáltató nem jogosult a szolgáltatás ellenértékére, sztrájktól függetlenül. Tehát az utas ugyan nem jogosult kártérítésre – és itt szigorúan az utazás elmaradásából eredő károkra kell gondolni –, viszont valamilyen formában rendezni szükséges az előre kifizetett szolgáltatás elmaradása miatt keletkező kárt.

Ha – Isten ne adja – az Elektromos Művek dolgozói sztrájkolnának, akkor a mérőóra értelemszerűen nem mérne fogyasztást a sztrájk ideje alatt, így a fogyasztó sem fizetne az igénybe nem vett szolgáltatásért.

De utazással kapcsolatos példákat is lehet sorolni, ha repülőre váltok jegyet, bizonyos esetekben még a járat késése miatt is kártérítés illet meg; de ha a járatot törlik, magától értetődik, hogy a jegy árát visszatérítik. Más kérdés, hogy elmaradt haszonért, járulékos kárért valószínűleg hiába pereskednék.

A BKV esetében a fenti példák egyértelművé teszik, hogy mérlegelés nélkül, minden bérletesnek járna a hatnapos hoszszabbítás. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a bérletes megkapja a kifizetett öszszeg ellenértékét, például az egy hónapra vonatkozó utazási jogosultságot. A háromnapos hosszabbítás azonban annyit jelent csupán, hogy a BKV 10 százalékra csökkenti az elmaradt szolgáltatást. Ugyanakkor jogosulatlan előnyhöz juttatja a szolgáltatót, hiszen végeredményben 20 százalékos szolgáltatás csökkentéséért csak 10 százalékot térít meg, ami önmagában is jogszabályba ütköző, hiszen az árbevétel mögött (esetünkben 3 nap vonatkozásában) nem áll semmilyen teljesítmény.

A probléma megint az, hogy a bérlet 3 napra számított értékéért nyilván senki nem indít pert a BKV ellen, a fogyasztóvédelem pedig most sem működik. Pedig néhány százezer bérletessel számolva a BKV jogosulatlan árbevétele már tetemes öszszeg. Mindenesetre a politikai propagandának (is) szánt „kompenzáció” ebben a formájában nem más, mint a városvezetés, illetve egy, az erőfölényével most is visszaélő szolgáltató vállalat alamizsnája.

Sebes Andor Budapest