Arzén

Amíg nem tudták kimutatni, nem is tudtuk, hogy arzénes vizet iszunk itt a Dél-Alföldön. Persze, ha a víz annyira mérgező lenne, már régen ki kellett volna halniuk az embereknek jó néhány artézi kút környékén, ahol a mai napig sorban állnak a nyugdíjasok, és műanyag kannákkal hordják haza a száz mikrogramm/liter arzéntartalmú vizet.

Az uniós szabvány tíz mikrogramm/liter, 2001 óta küzdünk, hogy elérjük. Eddig csak hatástanulmányokra futotta, de miután lejárt a határidő, az látszik a legjobb megoldásnak, ha nem az itthoni szennyezett vizeket tisztítjuk tovább, hanem Aradról hozunk jó vizet. A Maros hordalékkúpján található vízbázis magyar oldala ugyanis rossz, a román oldala pedig jó.

Az uniós szabványról azt mondják: azért olyan szigorú, mert a tengerparti tagországok a halakban és rákokban található arzénmennyiséget a víz arzéntartalmának csökkentésével akarták ellensúlyozni. Aki nem eszik arzénes halat, például azért, mert semmilyen halat nem eszik, az uniós polgárként nyugodtan ihatna arzénesebb vizet – érvelnek az önkormányzatok.

Az ivóvízminőség javításáról hozott 2001-es magyar kormányrendelet arra próbálta ösztönözni a településeket, hogy működjenek együtt az ivóvízhálózat fejlesztésében és üzemeltetésében. A magyar önkormányzatok azonban alig néhány évvel korábban szeletelték föl a térségi vízműveket: aki egy forinttal is olcsóbban tudott vízhez jutni, mint azelőtt, az diadalmasan kivonult a közösből. Néhány település jól járt így, az összes többi meg rosszul – ivóvízügyben ez lett a rendszerváltozás eredménye.

A bizalomhiány lassan ölő méreg. Mindenki csak abban bízik, aminek maga tudja kinyitni vagy elzárni a csapját. Találgatunk: biztosan valamelyik betonlobbi akar valamit építeni az adófizetők pénzén. Tavaly még attól féltünk, hogy eladják a külföldieknek a vizünket, most meg kiderül, hogy külföldről kell idehozni, mert a miénk mérgezett.

Valamelyik előkészítő tanulmányban abból indultak ki: nőni fog a lakosságszám és a vízfogyasztás. Vagyis, majd errefelé is emelkedni kezd az életszínvonal, és egyszer csak elbírja a holland vagy osztrák jövedelemhez méretezett ivóvízrendszer fenntartását. Ehelyett a vezetékes vízfogyasztás csökken, a lakosság inkább csőkutat furat a kert sarkában, ahol nem látják, elszennyezi a rétegvizet, viszont nem fizet érte. De még ez, a növekvő szegénység sem egészen biztos. A statisztikák szerint ugyanis egyes háztartások már többet költenek ásványvízre, mint vezetékesre.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.