Ha a szabad sajtó valamely ellensége kihasználja a diktatúrából örökölt és a magyar rendszerváltás szégyenére még mindig rendelkezésre álló jogi lehetőséget, akkor bármelyik lapot elítéltetheti pusztán azért, mert hírt adott egy közérdekű állításról, melyet a bíróság utóbb becsületsértőnek vagy rágalmazónak talált.

Egy politikai napilapnak az a dolga, hogy beszámoljon mindarról, ami a közélet szempontjából érdekes. Például arról, mivel vádolják egymást a közélet prominensei. Az újság ettől újság. És nem bíróság, amelynek módjában áll egy állítást jogilag minősíteni.

Éppen tíz éve perelte be Orbán Viktor tanácsadója, Schmidt Mária a Magyar Hírlapot, mely ismertette Vásárhelyi Mária egyik állítását, melyet a tanácsadónő sérelmesnek talált. A lap a pert első és másodfokon megnyerte, a Legfelsőbb Bíróságon elvesztette, noha a legfelsőbb ítélkezők sem vonták kétségbe a másodfokú bíróság megállapítását, miszerint „az alperes a közvéleményt egy rendezvény eseményeiről hitelesen és pontosan tájékoztatta, az ott elhangzottakhoz semmilyen megjegyzést nem fűzött, a közölt tényállást nem erősítette meg”. Csupán a következtetést vetették el, azt, hogy a lap „ezért a közlés tartalmáért nem tartozik felelősséggel”.

Most maga Orbán Viktor perelt, vesztett első, és nyert másodfokon. Orbán 2008 karácsonyán a Magyar Nemzetnek nyilatkozva tudni vélte, mit tesz majd a kormány az IMF hitelkeretével: „Ezt a pénzt elköltik, kisöprik a választások napjáig, tehát az IMF-től kapott hitel az MSZP választási céljait fogja szolgálni.” Orbán jóslata akár rágalmazásnak is tekinthető, de ez jogi szempontból érdektelen, mert őt és a Magyar Nemzetet nem jelentette fel senki.

Három nappal később Veres János a Népszavának nyilatkozott: „ki mint él, úgy ítél; ha Orbán Viktornak lehetősége lenne rá, biztosan ellopná a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott pénzt”. Az egyik 19, a másik egy híján húsz, a különbség csak annyi, hogy Orbán perelt. Nemcsak Verest perelte be, érte nem fáj a fejünk, álljon helyt azért, amit mondott, s fizessen, ha oktalanul tolvajt kiáltott.

Orbán azonban a Népszavát is beperelte. Nem a lap saját anyagáért, melyben a kollégák kimutatták, minő képtelenség Orbán vádja. Azzal szemben neki nem voltak érvei. Azért perelt, mert a Népszava leközölte, amit Veres nyilatkozott. Ezen az alapon persze a Magyar Nemzetet is beperelhette volna, hiszen abban is megjelent Veres nyilatkozata még címben is: „Veres: Orbán biztos ellopná ezt a pénzt”.

A szabad magyar sajtó ellehetetlenítéséhez tehát három dolog szükséges és elégséges. Egy rossz jogszabály, mely alkalmat ad mindenféle abszurd értelmezésre, magasabb bírósági szintek, melyek az alacsonyabbakkal szemben erre az abszurd értelmezésre hajlandók, és feljelentők, akiknek a szabad sajtó korlátozása érdekükben és szándékukban áll.