Az ellenséget itt az idő, valamint a nyomor, az ínség jelenti. Nézőpont kérdése, hogy valódi háború-e ez, de – az amerikai déli parancsnokság vasárnapi adatai szerint – az 1,6 millió palack víz, 900 ezer adag étel és még sok minden más kiosztása az összes haderőnem, 17 ezer amerikai katona, 120 katonai repülőgép, 71 helikopter és 24 hadihajó közreműködését követeli meg.

Annak, aki pénzben könnyebben számol: ez utóbbiak közül egyedül a USS Carl Vinson repülőgéphordozó 4,5 milliárd dollárt kóstál. Mi ez, ha nem a világ messze legfejlettebb fegyveres erőinek páratlan és a földrengés másnapján gombnyomásra indult logisztikai művelete, a sokat emlegetett hadiipari komplexum lélegzetelállító seregszemléje? Ráadásul egy csaknem vitathatatlanul nemes ügy érdekében.

Csaknem vitathatlanéban. A haiti vallási elöljárók anynyiban hagyták jóvá az amerikai jelenlétet, amennyiben az „ideiglenes”. Obamára nyomás nehezedik jobbról, hogy elég már a jótékonykodásból, sokan pedig csak bibliai csapásként tudják elképzelni, hogyan sújthatta a karibi országot ekkora katasztrófa. – Amerika egyedi képességgel rendelkezik, hogy széles skálán reagáljon, és emberéleteket mentő segítséget nyújtson. Ezt a felelősséget nyilvánvalóan csak erősíti, ha a pusztítás ennyire a közelünkben történik – magyarázta az elnök.

De eközben tekintettel kell lennie a helyi érzékenységre: a kilencszáz fontos gorillától – ahogy az itteni fordulat mondja – elvárják, hogy egy balerina könnyedségével tipegjen. A több mint kétszáz éve független Haiti történelme a puccsok, külföldi beavatkozások sorozata is, Amerika pedig utoljára másfél évtizede vonult fel, hogy helyreállítsa az akkori, legitim elnök uralmát. Ahogy egy amerikai szakértő fogalmazott: „klasszikus szerepvállalásunk az egész féltekén kettős: vagy teljes nemtörődömség, vagy pedig a miénk az egész show-műsor.” Az amerikaiaknak a szigetország iránti „gyengéd érzéseit” – a Clinton házaspár például ott töltötte mézesheteit, Bill Clinton tavaly büszkén fogadta el, hogy az ENSZ-főtitkár haiti különmegbízottja legyen – a helybéliek nem mindig viszonozzák.

Ám a szükség törvényt bont – most nincs fontosabb, mint a hatékonyság. Ebben élen jár Amerika, amelynek sajtóközleményei kínosan hangsúlyozzák, hogy „a haiti kormánnyal együttműködve” szerepelnek, a biztonság garantálása pedig (elvben) az ENSZ kéksisakosainak reszortja.