Az összes párt bujálkodik – látszólag. Mindenki szinte mindenkivel volt már. A Fidesz az SZDSZ-szel kötött választási szövetséggel kezdte, az MDF-fel, egykori ellenfelével közös listával folytatta, majd eljutott odáig, hogy a „térdre, imához” helyett „talpra, listára” legyen a jelszó a KDNP-vel közös névre vett csapat számára. A néhány éve erős konzervatív–liberális pozícióba beállt MDF és a kormányzásból erre a pályára kimenekülő SZDSZ, ha csak nem emeli az egyházakhoz és erkölcsi parancsaikhoz való viszonyt (lásd. abortusz) alapkérdéssé, ennél jóval kisebb távolságot tesz meg egymás irányába. Azzal, hogy Bokros Lajost az élre állította, az MDF még le is vágta a kanyarokat. Ami a politikai túlélés megalkuvásának tűnik, legalább ennyire a gondolkodásmódok közeledéséből adódó következmény.

Dávid, Bokros és az SZDSZ utóvédje mintha a rendszerváltozás egészét meghatározó racionalizmust akarná megtartani. Ez fontosabb annál, mintsem hogy két, most nem nagy támogatásra számító pártra maradhatna.

A Fidesz azonban egyelőre szfinx. Nem tudjuk megfejteni rejtélyét. Önmagukról nem árulnak el semmit. A többiek dolga, hogy ne rájuk olvassák, hanem kihozzák belőlük, amit megtudnunk fontos. Képletük egyszerű: az utolsó két ciklus csalóké volt, s ha jön majd a becsület, vele tart a jólét. A valóság – és a Fidesz – ennél bonyolultabb, élettelibb. Nem tudjuk, mi történne, ha kétharmaduk lenne. Ekkora többséggel módosítható az alkotmány, ezzel megköthető az Alkotmánybíróság is. Nem tudjuk, mi történik, ha csak a Jobbikkal van meg ez a többség. A Jobbik programjának gazdasági, politikai hangsúlyai nem állnak áthidalhatatlan messzeségben a Fideszétől, a stílusa igen. Ma még nem tudni, melyik a fontosabb.

A legnehezebb helyzetben az MSZP van. Ahhoz, hogy magára találjon, beszélnie kell. Az eddigieket a régiek tudják a hitelesség esélyével megvédeni, de őket, most úgy fest, nem merik előreengedni. Az újaknak viszont újat kellene mondaniuk. Rajtuk is csak a világos beszéd segítene. Ha lennie kell másik pólusnak, mi ennek a megkülönböztető jegye?

Éppen az időpont az egyetlen, ami a mostani választást összeköti az eddigiekkel. A helyzet azonban más. Még kétséges, hogy megmarad-e a demokrácia többszereplős, szenvedélyt és ésszerűséget egyensúlyban tartó rendszere. Ezért hát valóban lesznek választások. Azon túl is, ki alakítson kormányt. Nem tudni, hogy április 11. – mint egyébként minden évben – ezúttal is a költészet, ezen belül a hangulati, érzelmi líra napja lesz-e, vagy teret kap a lassabb, nyugodtabb próza is.