Igazolni kell a rokonságot!
Valódi anonim petesejt-adományozás tehát nem létezik és nem is életszerű. Jogszabályban foglaltan rokonok viszont ellenszolgáltatás nélkül adományozhatnak egymásnak petesejteket. A cikkben szereplő 35 éves Márta története arról szól, hogyan játszotta ki ezt a jogszabályt, mert szerinte „a meddőségi centrumokban nemigen kérnek papírt a rokonságról".
Mint az országos lombikbébi-kezelések több mint 70 százalékát végző intézet vezetője kötelességemnek érzem, hogy ebben a témában a tényeknek és tapasztalatainknak megfelelően tájékoztassam a közvéleményt. 2009-ben a Kaáli intézetek 5497 lombikbébi-kezelést végeztek. A nálunk jelentkező betegek 10 százalékánál, mintegy 550 nőnél sikerre kizárólag donorpetesejtekkel számíthattunk volna. Közülük azonban mindössze 27 betegnek sikerült olyan rokont találni, akik képesek és hajlandók voltak számukra petesejtet adományozni. A jogszabályoknak megfelelően a kezelést csak náluk tudtuk elvégezni, mivel intézetünkben a kezelés előfeltétele, hogy a betegek igazolják a jogszabályban előírt rokonságukat.
Tehát Mártának az a kijelentése, hogy a „centrumokban nemigen kérnek papírt a rokonságról”, nem felel meg a valóságnak. Hasonlóképpen erős túlzás azt állítani, hogy „virágzik a petesejt-kereskedelem”, amikor az összes elvégzett beavatkozásnak mindössze 10 százalékánál lenne rá szükség, és kb. 0,5 százalékában történt ténylegesen petesejtdonáció, ez is igazoltan rokonok között.
A jelenlegi szigorú szabályozás feloldása azonban olyan komoly etikai kérdéseket vet fel, amelyek eldöntése túlmutat az IVF-centrumok hatáskörén. Kétségtelen
azonban, hogy a petesejtfagyasztás széles körű bevezetésével és a petesejt-adományozásra vonatkozó jogszabály betegcentrikusabbá tételével számos kisbabára vágyó nőnek könnyítenék meg a helyzetét, és számításaink szerint legalább 500 gyermek születhetne országszerte.
Prof. Dr. Steven G. Kaali egyetemi tanár
Dicséretes, ha Kaali professzor figyel a szabályok betartására, de ha ezt a piac egyik szereplője megteszi, az nem cáfolja a cikk szereplőjének azt az állítását, hogy ez nem általános a magyar gyakorlatban.
Danó Anna