Ki-ki a maga gépén

– Nem vagyok orvos, nem vagyok tűzoltó – mondta tényszerűen az unió nagy vízióját hiányoló európai képviselőknek az új külügyi főképviselő, Catherine Ashton. Bezzeg Hillary Clinton azonnal ott termett, vetették szemére a honanyák és honatyák.

Megfeledkeztek arról, hogy az amerikai külügyminiszter is csak a haiti repülőtéren töltött néhány órát, jelenlétével nem akarta növelni a zűrzavart. Mi lett volna, ha még Ashton is odamegy? A felvetés eleve naiv, s azt jelzi, az EP-ben kevesen ismerkedtek meg az EU történetével és működésével.

A január 12-i haiti földrengés híre érzékeny pillanatában érte el az Európai Uniót. Az éppen csak érvénybe lépett lisszaboni szerződés nyomán született új intézmények most alakulnak. Ehhez képest a huszonhetek gyorsan válaszoltak. A bizottság azonnal felajánlott hárommillió eurót, s a tagországi hatáskörben hagyott katasztrófavédelem is mozgásba lendült. Ashton, illetve az állam- és kormányfők tanácsának élére megválasztott belga Herman Van Rompuy is erre sarkallta a tagállamokat. A térségben érintett, illetve tehetős franciák és spanyolok – a képviselők szerint magányos lovagként – azonnal légihidat szerveztek, s több más tagország is küldött katonai gépeket állampolgárai kimentésére. Ennek ellenére a francia közgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Axel Poniatowski siralmasnak nevezte az unió teljesítményét, míg az EU spanyol elnöksége nevében Zapatero kormányfő a legnagyobb elismerés hangján szólalt meg. Szerdán aztán a fejlesztési ügyek jelenlegi biztosa, a belga Karel De Gucht a helyszínre utazott, Ashton pedig az Egyesült Államokba repült, hogy az ENSZ-ben és Washingtonban egyeztessen. A hét elején Brüsszel ben összeültek a kormányok illetékesei, és összes ségében 429 millió eurót ajánlottak meg a rövidebb és hosszabb távon várható kiadásokra. Ez az összeg a szegény Haiti nemzeti össztermékének egyébként nagyjából öt százaléka, vagyis egyelőre bőkezű adománynak látszik. A számlát az európai adófizetők állják.

A vita az unió gyorsaságáról és jelenlétéről azonban sokkal súlyosabb ellentmondásokat takar. Mint Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, az európai liberális frakció föderációpárti vezére írta a minap, a huszonhetek nem tehetnek úgy, mintha a lisszaboni szerződés nem lépett volna érvénybe, mintha nem lenne a továb biakban kötelezettség a minél mélyebb integráció előmozdítása. Létre kéne hozni végre az európai katasztrófaelhárítási rendszert az erőforrások összpontosítása és a költségek csökkentése végett. Egyelőre minden tagország, segélyszervezet a maga pénzén, a maga gépén, a maga felszerelésével, a maga kutyáival utazott Haitire.

Brüsszelben is sokan azt mondják, logikus, hogy az Egyesült Államok és hadserege hamar a helyszínen termett, ám az első teendők után szokás szerint átadja majd a terepet az ENSZ-nek és az EU-nak, amely egyébként világelső a fejlesztési támogatásokban. Ám Haiti gyorsan emlékeztette a huszonheteket: a bukott alkotmányozás és a lisszaboni szerződés keserves ratifikálása reformfáradtságot hozott ugyan magával, ám az új alapokmány szelleme az egyre szorosabb unió felé terelné a folyamatokat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.