A feketék 95 százaléka továbbra is kitart Barack Obama mellett, akit egyébként csak 55 százalékuk tart „igazi” feketének! Ezekben a körökben az az uralkodó nézet, hogy jobban élnek, mint öt évvel ezelőtt. A feketék és a fehérek kapcsolata szerintük ugyan hagy még maga után kívánnivalót, de a dolgok a jó irányba mennek.

Miért fontos ez? Azért, mert eközben az Amerikában ijesztően magasnak számító, rég nem látott tíz százalékon áll a munkanélküliségi ráta, és naponta húszezerrel növekszik az élelmiszerjegyeken élők, tehát kiszolgáltatottak minden korábbi rekordot megdöntő, 37 milliós tábora. Mindkét társadalmi kényszer jóval arányukon felül sújtja a feketéket, akiknek pusztán a számok tükrében aligha lehetne okuk a mostani hurráoptimizmusra.

Nemrég az amerikai sajtó nyomán lapunk is írt arról: a jellegzetes „afro” névvel jelentkező álláskeresőket ugyanolyan önéletrajz esetében 50 százalékkal ritkábban hívják be interjúra a cégek. Nemcsak a fehér, de a hispán és az ázsiai munkaadók is inkább fehéreket (míg a feketék feketéket) vesznek fel. A végeredmény: a feketék minden iskolázottsági kategóriában kevésbé sikeresek. Csaknem kétszer olyan valószínű, hogy egy főiskolát végzett fekete munkanélküli marad, mint fehér társa. Ezek a problémák persze Európában, Magyarországon sem ismeretlenek, legfeljebb az afroamerikait más népcsoporttal kell behelyettesíteni.

Mindez kellemetlen esetekkel párosult. Mint kiderült, Obama első számú kongresszusi szövetségese, a demokraták vezető szenátora a régóta tabunak számító, n-nel kezdődő szót (negro – néger) használta az elnökkel összefüggésben. Nyáron fehér házi „sörcsúcson” kellett elsimítani a nevezetes harvardi incidenst, egy fekete professzor megbilincselését, akit egy fehér rendőr ráadásul „banánevő dzsungelmajomnak” nevezett. Nemrég botrány lett a First Ladyt főemlősként ábrázoló képből. Fekete politikusok időről időre elmondják: még nem léptünk át a „színvak” társadalomba.

A 2008. végi Obama-ájulatnak ma már jórészt vége. A fehérek 20 százalékponttal alacsonyabb arányban támogatják, mint egy évvel ezelőtt. A Pew felmérésének igazi érdekessége a feketék optimizmusa, kitartása Obama mellett, akiről amúgy a fehéreknek is csak 13 százaléka állítja, hogy a feketéket „pátyolgatja”. Ilyen szörnyű lett volna a Bush-időszak? (Most éppenséggel a republikánus pártelnök bőrszíne fekete.) Alighanem arról van szó, hogy ha régóta vágyunk valamire, nagyon értékeljük, amikor végre megkapjuk.

No meg a jelképek erejéről.