A háborgó olvasókhoz
Hát bizony.
A kedves olvasó bízhat benne, hogy tájékoztatni fogjuk a kampányban elhangzó legkevésbé értelmes állításokról is, közölni fogjuk a legkevésbé értelmes politikai hirdetéseket is, és ehhez mind viszonyulni is fogunk valahogy. És mindezt éppen azért tesszük, mert az a hiú ambíciónk, hogy a lapnak a szerkesztőség által betöltött és a mi felelősségi körünkbe tartozó felülete az értelmes beszéd terepe maradjon.
Ennek pedig az az egyik legfontosabb feltétele, hogy a lap ne függjön politikai követelményekhez kötött pénzektől. Ehhez az olvasókból és a hirdetőkből kell megélni. Olyan hirdetőkből, melyeknek a lapunkban szabadon ellentmondhatunk, és olyan olvasókból, akik nem keverik össze a szerkesztőséget a hirdetőkkel. Ez a két dolog egymást feltételezi.
Régebbi olvasóink emlékezhetnek: 2002-ben az Orbán-kormány nagy hirdetéssorozatban méltatta önmagát. A lap pedig a hirdetések összes sandaságát, csúsztatását sorra vette, és keményen megrótta az Orbán-kormányt, amiért közpénzen beszáll a pártkampányba. Kóka miniszter kampányát sem kíméltük 2005-ben.
Ez így volt, így van, így lesz. Mert így van rendjén.
De mindennek van határa – mondhatja az olvasó. És valóban. A hirdetéseknek vannak etikai korlátai. A rasszista hirdetések például túl vannak ezen a határon. De a Fidesz vagy az MSZP inkriminált hirdetése nincs túl rajta. Nincs az az etikai bizottság, amely elmeszelné őket.
Azt is mondhatja az olvasó, hogy ő nem egy politikailag semleges lapot akar, mely ugyanúgy kezeli a Fideszt, mint az MSZP-t, hanem egy olyan baloldali liberálisat, amilyennek a Népszabadság hirdeti magát.
És valóban, semleges lapnak nincs íze, bűze, értelme – mértéke. Irányzatos lap mindenkit a maga értékrendje szerint mér, az elfogult lap pedig mindenkit más mércével mér. Mecsoda különbség! Egy liberális, tehát antipopulista lap például az MSZP populista hirdetését is lehordja, meg a Fideszét is. Ha különböző mértékben populisták, akkor persze különböző mértékben. De ilyen különbséget csak a szerkesztőség tehet, mert csak az lehet irányzatos.
A hirdető a vállalkozás kuncsaftja, tisztességes vállalkozó pedig nem válogat politikai szempontok szerint a vevők között.