De – Révész Sándor sok állítását elfogadva – a töredékes, rövidre szabott igazság is azt kívánta volna, hogy még ilyen terjedelemben is legalább említés essék a következőkről:

Az MSZP–SZDSZ-kormánynak 72 százaléka volt az Országgyűlésben, amikor – 1989 után hat teljes évvel – sikerült megalkotni a médiatörvényt, amely alighanem a köztársaság leggyengébbre sikerült jogszabálya. (És lényegében azóta is érinthetetlen.) Rövid leszek én is: a törvény létrehozta a kereskedelmi televízózást és rádiózást, egyben agóniára ítélte a köztelevíziózást. Minimális tőkével alapította meg az MTV Rt.-t, és pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökségekkel, valamint műkedvelő társadalmi kuratóriumokkal fojtogatja a közmédiumokat. Négy közmédium, négy kuratóriumi elnökség, négy társadalmi kuratórium. Ezzel a törvény biztosította, hogy ne legyen és ne lehessen független, autonóm, a kormánytól függetlenül finanszírozott közmédia. A médiatörvény megalkotta a nagy hatalmú, a médiameccseken példátlan módon egyszerre bíróként és játékosként is pályára lépő ORTT-t is. Erről – az egyik tagja szerint bűnben fogant és bűnben kimúló – testületről itt és most inkább semmit. Majd valamivel lejjebb.

Nem mondhatom, hogy „telt-múlt az idő”, mert az MTV a kereskedelmi televíziók indulása (1997 ősze) után másfél év alatt – nézőit és reklámbevételeit is elveszítve – összecsuklott és lényegében azóta is agonizál. Gazdálkodása javult ugyan, de alapfeladatát – amely, meglepetés, nem politikai, hanem kulturális – nem képes ellátni: tévéfilmet, tévédrámát, gyerekműsort, dokumentumfilmet lényegében nem gyárt, nem rendel és nem finanszíroz. Anyagi okokból egyikre sem képes. Egy mégoly kiváló magyar írónak, színésznek, színháznak – a korábbi bőséges kulturális kínálat után – lényegében esélye sem maradt rá, hogyképernyőre kerüljön.

Az új évezred évtizedekkel rúgta viszsza a közmédiát: a 2002-es választások után eltörölték a készülékhasználati díjat. Maradtak a kuratóriumok és érkezett a kormányfüggő médiatámogatás.

Nyolcévesek sem voltak a kereskedelmi televíziók, amikor a fentemlített ORTT – igaz, eredménytelen ellenzéki tiltakozással – 2005-ben, két évvel a határidő előtt hirtelen úgy döntött, hogy pályáztatás nélkül öt évvel meghosszabbítja eredetileg tízéves koncessziójukat. Lehetett volna például magasabb koncessziós díjakat kérni, a közmédiát ugyanis részben ezekből a díjakból finanszírozzák.

(Utóbb a kereskedelmi televízók kísérletet tettek még arra is, hogy a koncessziós díjakat csökkentse az ORTT. Nem sokon múlott...)

2007-ben egyszerre volt ötvenéves az MTV és tízévesek a kereskedelmi televíziók. Volt miről beszélgetni, volt mit elemezni, volt min elgondolkozni. Beszélgettünk? Nem. Elemeztünk? Nem. Elgondolkoztunk? Nem.

Szóvá tette valaki olyan erővel, színvonalon és presztízzsel, hogy legalább a politika meghallja, hogy egy hiteles és minőségi köztelevízió a magyar kultúra és művészetek legfontosabb értékteremtője, fóruma, befektetése, őrzője és hordozója? Nem. Végiggondolta valaki nyilvánosan, mire lehetett volna képes egy független, igényes, a saját tekintélyét megteremteni képes köztelevízió az elmúlt fél évtized feszültségeinek csökkentésében, azért, hogy legalább esélyt teremthessen az igazi közbeszélgetésre? Nem. Szó volt vagy van arról, hogy mivel tartozik a magyar köztelevíziózás a magyar társadalomnak? Nem.

És 2009 őszén, kedves Révész Sándor, szerintem nem utolsósorban a médiából áradó felületes, de kétségtelenül intenzív MTV-gyalázás hatására a költségvetés „megunta” az MTV-t: puff, elvett 30 százalékot, 10 milliárdot. Szánalmas poén, hogy ezt a leghangosabban az a kormánypárti képviselő követelte, akit múlhatatlan személyes felelősség terhel az MTV-t életveszélyes kényszerpályára küldő médiatörvényért, s aki utóbb – nyilván nem egyedül – azt is kijárta, hogy az MTV-től elvett pénzből úgy két és fél milliárdot a Duna TV kapjon. Az a Duna TV, amelyet az MTV kötelezettségeinek töredéke sem terhel, amelynek működtetése összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint az MTV-é, s amelynek közönségaránya egyötöde, még egyszer: egyötöde az MTV-nek.

Révész úr: azt javaslom, ha van lehetőség, folytassuk innen. Szándékosan nem azt mondom, ha van érdeklődés, mert azt – valamennyiünknek, együttesen – mársikerült megszüntetnünk. Munkával talán-talán újra lehet teremteni.

Megpróbáljuk?

A szerző műsorvezető, Magyar Rádió

Baló György minden szavával egyetértek. Csak hát, amit szerinte „még ilyen terjedelemben is” meg kellett volna említeni, több helyet foglal el, mint amennyi összesen a rendelkezésemre állt. Viszont nem is ez volt az első cikkem ebben az ügyben, és nem is az utolsó. Folytatjuk. Megpróbáljuk.

Révész Sándor

– Azokat a donorjainkat, akiknél már beállt az agyhalál, ebben a szobában tároljuk egy speciális lélegeztetőgép segítségével.