Manonthemoon megrendítő blogja Matyika nevű gyermekéről szól, aki hirtelen és nem is tudni miért, szellemileg és fizikailag fogyatékos lett (http://childofthemoon.nolblog.hu/archives/2010/01/16/Matyika/): Ha bepereljük a kórházat és megnyerjük a pert, akkor a kórház súlyos, pénzügyi gondok elé nézhet. Ha nem pereljük be, vagy elveszítjük a pert, akkor viszont mi maradunk teljes létbizonytalanságban. Melyik a rosszabb? Arról van szó, hogy máig tisztázatlan körülmények között a kisfiúnk egy életre (valószínűleg visszafordíthatatlanul) sérült lett, mind szellemileg, mind fizikálisan. Ez a körülmény 180 fokos fordulatot eredményezett az életünkben, nem pusztán csak anyagi szempontból. A jövőképünket vette el tőlünk (mi nagycsaládot szerettünk volna magunknak), és ez a tragikus állapot lélektanilag és idegileg őröl fel bennünket nap mint nap. Nekünk nem célunk a kórház vagy valamely alkalmazottjának a „megbüntetése”. Nem a kórháztól várjuk el az anyagi kártérítés kifizetését. Mi nem a kórházat tartjuk felelősnek, ha egyáltalán felelős ezért valaki.

Mi azt az anyagi terhet és erkölcsi felelősséget kívánjuk megosztani – mely jelen pillanatban is 100 százalékosan a mi vállunkat nyomja – azokkal, akik részesei ennek az ügynek. Kórházak, önkormányzatok, minisztériumok. Mi elsősorban nem a felelőst keressük. Mi szeretnénk megtudni, hogy egyáltalán mi okozta azt, ami a kisfiúnkkal történt. Ha ez valaha is tisztázódik, csak akkor merülhet fel a kérdés, hogy ki milyen mértékben felelős a történtekért. Mi ebben kérjük az ön segítségét, mert saját erőnkből sem nem vagyunk képesek erre (már több mint öt éve próbálkozunk mindhiába), sem anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy polgári peres úton derítsük ki az igazságot. Arról nem is beszélve, hogy ha valakit baleset ér az utcán, az óvodában, az iskolában, a munkahelyén, akkor azt hivatalból kivizsgálják. Nem kell a hozzátartozóknak polgári peres eljárást indítaniuk azért, hogy kiderítsék, mi történt a gyermekükkel.