A rendszerváltás drámai fordulata: az egyetemek kapui kinyíltak, ma már egy korosztály csaknem fele továbbtanul. A folyamat szükségszerű: a tudás, a diploma a korábbiaknál jobban felértékelődött, megszerzése már nem egy szűk réteg kiváltsága. A felsőoktatás demokratizálása, tömegesítése általános társadalmi igényként jelentkezett, amit valamennyi kormány helyesen szolgált ki.

Csakhogy az egyetem hagyományosan a szellem fellegvára, a tudományos kutatás és a magas szintű képzés helyszíne, nem a tömegoktatásé. A mennyiségi és a minőségi elvárások konfl iktusával az összes fejlett, demokratikus ország szembesült. Európában részben ennek feloldására indították el a sokat emlegetett bolognai reformot, amit a magyar felsőoktatás se lenyelni, se kiköpni nem tud. Így a felsőfokú képzés első szakaszába gyakorlatilag bárki bejuthat (mennyiség), míg a második szakaszba csak a tehetségesebb hallgatók szűkebb csoportja (minőség).

A felsőoktatási és a közoktatási reform ezen a ponton összekapcsolódott. A bolognai átállás lehetővé tette, hogy a külön felvételi megszűnjön, az érettségi jelentse a belépőt a felsőoktatásba. A váltás jelentősége a közoktatás szempontjából nehezen túlbecsülhető, mert a felvételi valójában nem a felsőoktatás, hanem a közoktatás életét határozta meg. A felsőoktatás szereplői által öszszeállított és lebonyolított vizsgák, az érettségit háttérbe szorítva, tulajdonképpen a közoktatás kimeneti vizsgáiként funkcionáltak. Azaz: mivel a két vizsga közül ennek volt tétje, a középiskolai tantervek úgy épültek fel, hogy a felvételi szinte kizárólag lexikális tudást számon kérő tesztsorait jól lehessen kitölteni. Akik még szóbeliztek, írásbeliztek, tudják, az ötéves képzés alatt nem volt vizsga, szigorlat, amire annyit kellett készülni, mint 18 évesen a felvételire. Nem a felvételi igazodott a középiskolai tananyaghoz, hanem a közoktatás a felvételihez, ezért ennek néhány évvel ezelőtti eltörlése a közoktatás felszabadítását jelentette. Megadta az esélyt, hogy a középiskola ne egyetemi előkészítőként, magológyárként működjön, hanem az életkori sajátosságoknak megfelelően fejleszszen tudást és készségeket.

Az ellenreform időszakára készülve legutóbb a Magyar Rektori Konferencia elnöke szólalt meg, aki visszaállítana mindent úgy, ahogy volt: a súlytalan érettségit, az írásbeli és szóbeli felvételi rendszert. Ami kis egyetemeket csinált a gimnáziumokból, kis gimnáziumokat az általános iskolából, kis alsó tagozatot az óvodákból. Mert a magyar oktatás gyerekellenes szelekciós rendszerében mindig a felsőbb szint diktál az alsóbbnak. És ha azt keressük, hogy miért termeli újra ez a rendszer a társadalmi egyenlőtlenséget, akkor itt a magyarázat: egy olyan hosszútávfutásban, ahol minden körben kizárják a hátul lévőket, nincs esélye annak, aki hátrányokkal indul. Egyébként is, az egyetemek az általuk elvárt minőséget nemcsak felvételi vizsgáztatással tudják elérni, közvetlenebbül is befolyásolhatnák a középiskolai oktatás színvonalát: ők felelősek ugyanis a pedagógusképzésért.