A fémtolvajok figyelme – úgy tűnik – Tei resziász botja felé fordult. Nem hinném persze, hogy az ókori görögök iránti vonzalom vezérli őket.

Teiresziász, a vak jós szobra néhány esztendeje a metró kettes vonalának Kossuth téri állomásán látható. A szobrász Oláh Mátyás Lászlónak bevallottan a BKV járműveinek a vak, illetve látássérült utazók helyét kijelölő piktogramja adta az ötletet műve megformálásához.

Az előrenyújtott kézzel ülő férfi, az előtte haladó vakvezető kutya és a kinyújtott kéz közelében, de önállóan álló bot minden részletében a piktogramra utal.

Minthogy elég gyakran utazom ezen a vonalon, nyomon követhettem a vak jós, illetve botja sorsának alakulását. A szobor felavatását követően néhány hétig, hónapig minden rendben volt. Aztán az egyik reggel már csak a bot hűlt helyével találkozhattam. Teiresziász csak az üres levegőbe nyúlkált.

Ekkor még csak néhány hétig tartott ez a bot nélküli állapot – aztán a bronz tárgy, pontosabban újraöntött másolata a helyére került. De nem sokáig maradt ott. Miután másodszor is ellopták, a szobor kiegészítése már sokkal hoszszabb időt vett igénybe. Ami késik, nem múlik – a bot végre-valahára elkészült. A vak embernek megint volt botja. Ám újra eltűnt.

Telt-múlt az idő, de nem történt semmi. Arról, hogy valamikor egy bot is tartozott a kompozícióhoz, csak egy bánatos lyuk tanúskodik a márványtalapzaton. A tolvajok és a szoborrestaurátorok mérkőzésén az utóbbiak dobták be előbb a törülközőt.

Bosszant ez a beletörődés. A szobor őrzői legalább annyit megtehetnének, hogy egy táblát akasztanak a vak jós karjára: csúnya dolog egy vak embertől lopni, még akkor is, ha szobor!

Csík István Budapest