Bármennyire is kellemetlen az emlék, bármennyire is súlyos a közbiztonsági helyzet a fekete kontinens legfejlettebb államában, drukkolok Dél-Afrikának, hogy sikerüljön az idén a „nagy varázslat”. Jó ötven évvel a gyarmatbirodalmak felbomlása után a kontinens országai közül elsőként lásson vendégül egy globális méretű és kihatású eseményt, a labdarúgó-világbajnokságot.

Dél-Afrika nincs irigylésre méltó helyzetben. Egy egész kontinens és több mint egymilliárd ember nevében kell majd bizonyítania, hogy ugyanabban a ligában játszik, mint Németország, Franciaország, Dél-Korea, Japán vagy az Egyesült Államok. Nemcsak játékosokat exportál a különböző európai bajnokságoknak, hanem képes sikeresen megrendezni egy világeseményt. S közben olyan hangulatról gondoskodik, amely a tévékészülékek előtt ülő szurkolókban is azt az érzetet keltik, bizony, csak sajnálhatják, hogy személyesen nem lehetnek ott a fantasztikus bulin.

A nyitómeccsig még hat hónap van hátra, de sokan már most azon spekulálnak, hogy valóban bölcs döntés volt-e Afrika déli csücskébe vinni a futballgálát. A stadionépítések, az infrastrukturális beruházások körüli huzavonák, a panamák, valamint a bűnözési statisztikák már eddig is rémisztően hatottak.

Az Afrika Kupa véres előjátéka, a cabindai fegyveresek támadása a togói válogatott busza ellen tovább apasztotta az Afrikával szembeni bizalmi tőkét. Pedig a futball a fekete kontinensen a szociális felemelkedést és a társadalmi összetartozást hivatott megjeleníteni. A három halottat követelő incidens nyomán azonban inkább a régi előítéletek és félelmek köszöntek vissza. Egyfajta bújtatott rasszizmus, amely a gyarmati időkből eredő megközelítéssel Afrikát még mindig olyan egyszínű tömbként szeretné látni, ahol semmi sem működik, ahol a fehér emberre minden sarok mögül szörnyű veszedelmek leselkednek.

Angola a maga polgárháborús múltjával egy pillanatig sem említhető egy lapon Dél-Afrikával. Az odalátogató több millió turistáknak bizonyos szabályokat illik betartaniuk, de a rossz közbiztonság miatt senkinek sem jut eszébe az egész országot a külföldiek számára nem ajánlott övezetnek nyilvánítani. Európában is felhorkannának, ha egy esetleges brutális lengyelországi vagy ukrajnai bűncselekmény miatt a 2012-es labdarúgó-Eb-t rendező országok biztonsági helyzetét kérdőjeleznék meg. Vagy eltanácsolnák a turistákat egész Európától.

Cabinda árnyékot vet Angolára és a földrészre, de a sport történetében sajnos nem ez volt az első és az utolsó terrorcselekmény. Ha a fejlett világ a látványos fejlődés és az elképesztő nyomor elegyét nyújtó Afrikát valóban partnernak akarja megnyerni, például a terrorizmus ellen, nem kezelheti többé másodrangúként. Mert ha úgy tesz, egy letűnt korszakot idéző módon sért és legalább egymilliárd embert foszt meg a varázslat esélyétől.