Az összeg értékeléséhez tudnunk kell: Magyarország a rendszerváltás óta még egyetlen évben sem költötte költségvetése egy százalékát tudományos kutatásra. Még csak meg sem közelítette soha ezt az összeget.

Sokan azt mondják, hogy Orbán Viktor ma Kádár legjobb örököse. Ez már nyilvánvalóan nem igaz. Egyre több kérdésben nem a Kádár-rendszerhez, hanem a Rákosi-érához igyekszik visszatérni. A dolog a személyi kultusz feltámasztásával kezdődött. Rákosi bukása óta nem volt magyar politikus, akinek a nevét vastapssal kísérve, felállva skandálták volna a gyűléseken. A Kádár-rendszerben ez elképzelhetetlen volt.

Azzal folytatódott, hogy Orbán és alvezérei egyre sűrűbben fenyegetnek azzal, hogy a politikai ellenfeleikkel szemben hatalomra kerülésük után pereket indítanak. A napokban Semjén Zsolt még meg is fenyegette a bírákat, ügyészeket, rendőröket, hogy aki nem az ő szájuk íze szerint hozza a döntéseket, az ítéleteket, azt kíméletlenül kirúgják.

És most jön a sport mint „stratégiai ágazat”. Ez is a Rákosi-rendszerre hajaz.

Akkor volt „stratégiai kérdés”, nemzeti sorskérdés a szereplésünk az olimpián, a focivébén. Akkor költött az állam többet a versenysportra, mint a tudományos kutatásra. Azért annyiban jobb volt akkor a helyzet a most tervezettnél, hogy akkoriban a „tömegsportra” is hatalmas összegeket költöttek (MHK-mozgalom, Magyar Honvédelmi Sportszövetség stb.), nem csak az akkor élsportnak nevezett versenysportra.

Válas György Budapest