Nekem azonban más javaslataim lennének.

Az irigység és a harag nem orvosolható kegyes és megható vagy ledorongoló beszédekkel. A ledorongoló beszédek ráadáasul még növelik is a feszültséget. És épp az a szélsőségesek célja, hogy növeljék a feszültséget. A gyerekkori túlzó szülői szigor vagy elhagyatottság feszültségét akarják újraélni ezredszer. Úgy, mint minden kényszeres vagy függő személyi ség. Ők haragfüggők, gyilkos szívűek, és azt akarják, hogy körülöttük feszültség legyen. Ha szidalmazásukban keressük a kielégülést, máris olyanok lettünk, mint ők.

Nem csak felemelt mutatóujjú, lélekemelő beszédek vezettek oda (bár azok is), hogy ma Amerikának, a Ku-Klux-Klan hazájának, fekete elnöke van. Hanem önkéntesek ezrei, akik a fekete családokban az erőszakmentesség (a gyerekek elleni erőszak csökkentése) érdekében felvilágosítást tartottak. Sőt elmentek az anya helyett a mosodába, hogy ő tehermentesítve legyen. Vagy megszervezték a fekete gyerekek átbuszoztatását a fehér iskolába.

Mindezt a beilleszkedés előmozdításáért tették és teszik. Vagy bejárták az országot olyan közösségi műsorral, melyben pél dá -ul mesterségesen „szegregálták” a szőke és kék szeműeket, hogy átélhessék a kirekesztést. Vannak olyan javaslatok is az interneten, hogy a mai nemi szerepek változásai miatt a férfiak önérzetét kell erősíteni nem erotikus érintéses technikák megtanításával (kontakttánc, sport, vallástanulás, pszichodrámák).

Dél-Afrikától is lehetne tanulni, ahol az apartheid bűneit nyilvános, stadionokban tartott kibeszélő show-k keretében beszélték meg az érdekeltek.

Ha száz év múlva visszatekint valaki a mára, ezeket a helyi, közösségi szociálpszichológiai megközelítéseket látja majd a legfontosabb eszközöknek a nácizmus legyőzéséhez.

Hogy ez nem lehet ilyen egyszerű? Természetesen, Magyarhon messze van a világtól, a legtöbben nem olvasnak idegen nyelven, a külföldi lélektörténelmi újítások hírére csak legyintünk.

És ha mégis komolyan vennénk őket?

Remélem, másoknak is lennének példái és ötletei. Nem elég naponta felháborodni vagy sajnálkozni a náci veszélyen. Gyakorlati lépéseket kell tenni. Közösen gondolkodni és lépni. Ne csak gondolatokkal hajtsunk fejet nagyszüleink – gyilkosok és áldozatok – emléke előtt. Hanem tegyünk valamit. Nincs hatalmunk emberek, helyzetek és érzelmek fölött. De a véleményünk fölött van. A szavainknak mi adhatunk értelmet.

A szerző kántor