Vigyázó szemetek...

A globális gazdasági és politikai trendeket néhány év késéssel érezni lehet a világ legtöbb részében. Ahogy Reagan és Thatcher elhozták a neokonzervatív-neoliberális fordulatot a 80-as években, ahogy előretört Clinton és vele együtt Blair és Schröder harmadik útja az 1990-es években, úgy ma is tanúi vagyunk a globális politikai és gazdasági térkép gyökeres átalakulásának.

A jobboldal örömmámorban úszik: az európai parlamenti választások és Németország példája alapján azt hiszik, hogy a baloldal mindenütt halott, teljes a konzervatív győzelem: várják a közeledő varsói gyorsot. Úgy látszik, hogy a jobboldalon a verbális euroszkepticizmus hosszú évei után hirtelen az Európai Parlamentre és a Nyugatra tekintenek. Ez dicséretes. Kár, hogy Brüsszelnél és Berlinnél nem látnak tovább.

A tavalyi politikai események, különösen a vezető világhatalmak esetében, más tendenciákat is mutatnak. Beiktatták Obamát, aki 2008 végén történelmi győzelmet aratott a véres és értelmetlen háborúkat kirobbantó, jobboldali (a nagytőkének és a gazdagoknak kedvező) gazdaságpolitikát folytató Bush pártjával szemben. Az eddig megvalósított program (a válságkezelés lépései, vagy a minap elfogadott egészségügyi reform) alapján azt mondhatjuk: Roosevelt elnöksége óta nem történt ekkora baloldali fordulat az amerikai gazdaságés társadalompolitikában. Japánban hatalmas vereséget szenvedett a több mint ötven éve hatalmon levő, az ország gazdasági válságát majd két évtizede kezelni képtelen, korrupt jobbközép Liberális Demokrata Párt. Japánnak eddig még soha nem volt baloldali kormánya. Indiában a balközép Indiai Nemzeti Kongresszus ismét fölényesen nyert a hindu nacionalista Indiai Néppárttal szemben, lehetőséget teremtve a további óvatos külgazdasági nyitásra, a nemzetiségek és a vallási csoportok megbékélésére és a szegénység elleni küzdelemre. Mindeközben már szinte teljesen „vörössé” válik Latin-Amerika is, és Európa tucatnyi országát szintén baloldali kormányok irányítják. A CDU/CSU-ra pedig csak minden harmadik német szavazott, és semmi sem áll távolabb a magyar jobboldaltól, mint az új német kormány neoliberális elképzelései.

A baloldal globális előretörése részben olyan folyamatok eredménye, amelyek strukturálisan rendezik át a világgazdaságot, módosítják a globalizáció eddigi folyamatait és szabályozását, s új gazdaságpolitikára kényszerítik a nemzetgazdaságokat. A válság nyilvánvalóvá tette, hogy az eddigi neoliberális gyakorlatot nem lehet folytatni. Válaszok és javaslatok érkeznek a politika paletta minden zugából, a közgazdasági elméletek különböző iskoláiból. Csak saját békaperspektívánkból nézve nem látszik, hogy melyik ezek közül a legerősebb.

Térségünket kivéve baloldali gazdaságpolitikai fordulat szemtanúi vagyunk, még a konzervatív vezetésű országok is keynesi ihletésű (keresletélénkítő, állami szerepvállalást növelő) válságkezelést folytatnak. A globális szabályozás megerősítése, a Tobin-adóról szóló diskurzus felélénkülése, a pénzügyi rendszer korrekciói, az inflációs célkövetés megkérdőjelezése, a fejlesztő állam paradigmájának előtérbe kerülése, és összességében a szabályozottabb kapitalizmus képe mind-mind a baloldalhoz köthető elsősorban. Nem csak Marx és Keynes, hanem Galbraith, Wallerstein, Minsky, Polányi, Sen és Stiglitz gondolataiból is egyre többet merítenek nyugati elemzők és politikusok, hogy belőlük egy XXI. századi, modern baloldalt formáljanak. Új megoldásokat kell keresni az új kihívásokra. Külföldön is, itthon is. Mindebből a baloldali polgárok és az MSZP is levonhatna egy-két tanulságot.

Még mielőtt az egyre önteltebb jobboldal meggyőzi az elkeseredett baloldali szavazópolgárt, hogy széles e világon nincsen számára hely, és hogy örökre leszerepelt az eszme és elbuktak pártjai, gondoljon arra, hogy globálisan a baloldal egyre sikeresebb. Ha már nem hallja a saját hangját a magyar, a szlovák és más nacionalisták és rasszisták üvöltő orkánjában, jusson eszébe Obama sikere. Számos országban újult már meg a baloldal s állt talpra sokkal nehezebb helyzetből is. A baloldal által képviselt igazságosságra és szolidaritásra nagyobb szükség van, mint valaha – hangzik a válasz világszerte. Az MSZP vezetőinek látniuk kellene, mi folyik a világban: értékekhez és jövőképhez, stratégiához és programhoz kellenek hiteles, hozzáértő emberek – függetlenül koruktól, nemüktől és a jelenlegi erőviszonyoktól. Nem lehet tovább politizálni a közvélemény-kutatási adatoktól rettegve, helyezkedve, a világot, Európát és Magyarországot a 1990-es évek fogalmi készletével és axiómáival elemezve. Megváltozott a világ, mások a kihívások.

Olyanokra van szükség, akik értik a fent vázolt nemzetközi folyamatokat, akik helyt tudnak állni az új világgazdasági és világpolitikai környezetben, akik ismerik és értik a baloldal szerte a világban zajló megújulási folyamatát. Elvek és nem rövid távú pragmatizmus alapján, a nemzetközi baloldali trendeket és nem a hazai posványt figyelve lehet megújítani a pártot.

A szerző politológus, a Komárom-Esztergom megyei 4. számú választókerület elnöke (MSZP)

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.