Az év utolsó heteiben a sportélet általában ünnepel. Nyilvánosságra hozzák a különböző szavazások eredményeit, amelyekből kiderül kiket tartottak a sportújságírók, a tévénézők, a szakemberek a legjobbaknak a távozó esztendőben. Idén az ünneplésbe disszonáns hang vegyült. A 2010-es költségvetés végszavazása után megindult egy sajátos nyilatkozat-, vagy inkább panaszáradat: az olimpiai bizottság s a különböző sportágak vezetői egymilliárd forintos támogatást kértek számon. Szerintük az elmúlt évekhez képest ennyivel lett kevesebb az addig sem elégséges támogatás, ez az elvonás, mondják, végleg romlásba dönti a magyar sportot, már most keresztet vethetünk a 2012-es olimpiára.

Többen összefüggést véltek felfedezni a Formula–1 magasabb költségvetési támogatása és a hiányzó egymilliárd között. 1986 óta minden kormány a sport költségvetésében tünteti fel az Ecclestone cégének járó növekvő összeget, ami most négymilliárdra emelkedik a korábbi háromról. Az összefüggés látszólagos. Más kérdés, hogy szerencsésebb lenne más fejezetben – például az idegenforgalomnál – szerepeltetni a Hungaroringen rendezett futam beugróját. De a kettő között nincs átjárás.

Orbán Viktor nyílt levelet intézett a MOB elnökéhez, Schmitt Pálhoz. Konzultációt kért közvetlen munkatársától, hogy tájékozódjék a cifra ügyben. Értsd, érdemes-e egymilliárd miatt ekkora csinnadrattát csapni, hiszen ez az év folyamán, egy új kormány részéről könnyen orvosolható. (Meg is valósult a miniszterelnöki látogatás a MOB irodájában.)

Nem vitatható: a magyar sport forráshiányos. Akárcsak a humán szféra többi területe. A különbség annyi, hogy a sport gondjait lényegesen kisebb támogatással lehetne megoldani. A sportlobbi a rendszerváltozás óta – számos értéket feláldozva – eddig mindig elérte a célját, a szűken vett élsport támogatásának, illetve eredményességének a megőrzését. Talán ezért is fogalmazódik meg a követelés igen durván, a bázisgondolkodás jegyében: eddig ennyi volt, ezután is ennyi jár. Az állam köteles az élsportot eltartani. Magam is azt vallom, hogy az olimpiai részvétel finanszírozásában van az államnak szerepe. De egyre többen hangoztatják, hogy az olimpia elsősorban üzlet. Kinek? És akkor miért evidens az állami finanszírozás?!

Nem a pénz, hanem a koncepciózus vezetés hiányzik elsősorban a magyar sportból. Először az egyesületek estek áldozatul a torzuló sportfinanszírozásnak a ’90-es évek végén. A középmezőny és az utánpótlás. Most elérte a hullám a szűk elitet is. Talán ez kikényszeríti az igazi változást.

Nem alkupozíció, hanem program szükséges, amelyet lehet több csatornán finanszírozni. Lehet sportág, amely nem bevételérzékeny, de fontos az olimpiai eredményesség, vagy testkulturális értéke miatt, ezért is kell a program, hogy kiderüljön mit, miért és mennyire támogatunk. A közvélemény igényli a sportsikereket, becsüli az olimpiát, de nem minden áron. Erről is szólt a relatív pekingi kudarc. Nem csak és nem elsősorban pénzkérdés az olimpiai eredményesség.

Itt sűrűsödnek a problémák. A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) – kudarc. Öt év alatt nem tudta az olimpiai mozgalom integrálni ezt a törekvést, illetve szervezetet. A vívószövetség társelnöke és a BOM elnöke ugyanaz a kiváló sportvezető. A vívásban a leginkább kézzel fogható a konfliktus, itt a legjelentősebb a forráshiány, mert nincs bevétel. A magyar sport vezetésében dominálnak a volt vívók. Még ma sem lenne késő, ha a BOM vállalná az egymilliárdos hiány pótlását, figyelembe véve, hogy a tervezett olimpiai pályázat költsége hatmilliárd forint. De a vívás szponzorálását is vállalhatná a BOM. Legalább az átfogó sportprogram megszületéséig.

Magam persze, úgy is mint az egyetemi sportszövetség elnöke, elfogult vagyok. Egyrészt megértem a rosszul szocializálódó sportvezetők helyzetét, másrészt viszont többször átéltem az értékvesztést, a torz sportfinanszírozást, a közoktatás és a felsőoktatás sportjának nem kielégítő támogatását. Nem érzek elégtételt, hogy lám most az elitet is elérte a cifra nyomorúság. Inkább remélem, hogy a tűzoltást végre felváltja az érdemi megújulás.

A szerző a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség elnöke, a MOB tagja