Le a nőkkel!
Nem, nem ment el az eszem, csupán értelmeztem az MSZP választási listáját. Az MSZP-ben eddig a nőtagozat a pártelnöknő Lendvai Ildikóval, az elnökhelyettes Lamperth Mónikával no meg Gurmai Zitával az élén azért kampányolt, hogy legyen minél több nő a politikában. A nők vállaljanak bátran közéleti szerepet, és legyen minél több nő is az Országgyűlésben!
Az MSZP nagyasszonyai azt már korábban elérték, hogy a Bajnai-kormányban egy nő se legyen. Ez az Európai Unióban egyedülálló eredmény. Kevésbé pozitív megfogalmazásban: ciki! Viszont vannak még afrikai országok, iszlám államok, ahol ezen senki nem akadna fenn.
Az MSZP kongresszusát megelőző napon, december 11-én a Szocialista Feministák szimpóziumán Lendvai Ildikó még azt hangoztatta: tisztességes pártnak kell rendelkeznie nőpolitikai mondanivalóval, és ő arra törekszik, hogy az MSZP ilyen párt legyen!
Másnap aztán Vidorné Szabó Györgyi (aki egyéniben nyert 2006-ban is), Juhászné Lévai Katalin, Havas Szonja és a többiek köszönték, de nem kértek a biztos kieső listás helyekből, melyeket csak azért kaptak, hogy az MSZP országos listáján a női kvóta ki legyen pipálva. Mert a befutó helyeken egy-két dísznő (Lendvai, Lamperth) kivételével csak férfiak vannak. Még Szili Katalinnak sem jutott eszébe a női szolidaritás, ő is egy férfit javasolt a maga befutó helyére (persze a biztos megyei mandátum tudatában).
Mi ezzel a gond? Semmi, ha az az ambíciónk, hogy megelőzzük Máltát. Marokkót, Thaiföldet, netán Kazahsztánt. Ha a magyar nők parlamenti részvételi arányát tekintjük (11 százalék), akkor a fent említett országokkal vagyunk egy szinten. A volt szocialista országok között csak az Orosz Föderáció (9,8 százalék) és Albánia (7,1 százalék) van mögöttünk. A skandináv országokban ez az arányszám 40 százalék fölött van! Svédországban csaknem annyi honanya ül az országgyűlésben, mint honatya.
A nemzetközi szakirodalomban az egyik esélyegyenlőségi mérőszám a nők parlamenti részvételének aránya, amely tükrözi a pártok nőpolitikáját s a nők közéleti aktivitását. Ha a tükörbe nézünk, és nem tetszik, amit látunk, ne a tükröt hibáztassuk. Hanem például az MSZP-t, amely még azok után is baloldalinak – így a női jogok iránt is elkötelezettnek – tartja magát, hogy minden választáson egyre kevesebb nőt tesz a listájára. Na, de a többi párt sem éppen nőbarát. A Fidesz közösen a Kereszténydemokrata Párttal 2006-ban mindössze 10,7 százaléknyi képviselőnőjelöltet állított a listáján, feleannyit sem, mint az MSZP (22 százalék), s az MDF sem büszkélkedhet a 11,9 százaléknyi női jelöltjével. Az SZDSZ – hasonlóan az MSZP-hez – kevesebb nőt tett fel a listájára 2006-ban(18,6 százalék), mint 2002-ben (19,7%).
Az MSZP a nem létező „nőpolitikai mondanivalójával” azt érte el, hogy 2010-ben épphogy fel tudja tölteni azt a 20 százaléknyi női kvótát, amit a maga számára kötelezően írt elő. Ugyanúgy, mint a fiatalítást, a demokratikus belső eljárásokat stb.
Aki 2010-ben az MSZP országos listájára szavaz, annak tudnia kell, hogy a nőket még ez a magát a baloldali érték iránt elkötelezettnek tartó párt is csak kipipálnivaló kvótatételnek tekinti. A baj csak az, hogy az ország a választás után valószínűleg konzervatív jobboldali fordulatot vesz, s az országgyűlési képviselőnők számát tekintve hazánk bizonnyal Európa egyik legmacsóbb országa lesz. A konzervatív jobboldali pártok már eleve és elvben sem tekintik értéknek a női közéleti szerepvállalást. Vissza lehet idézni az MDF elnökaszszonyának kvótaellenes nyilatkozatait. De éppen ezért – vagy ennek ellenére – nem azokat a pártokat tekintem hímsovinisztának, amelyek értékrendje a nők hagyományos szerepeit tartja kívánatosnak (Kinder, Kirche, Küche). Számomra az a felháborító, hogy egy magát baloldali pártként definiáló érdekcsoport bánik ilyen diszkriminatívan, megalázóan saját nőpolitikusaival, és közvetetten azokkal a baloldali női szavazókkal, akik úgy gondolják: ha a társadalom fele részben nőkből áll, akkor az arányosság demokratikus követelménye azt diktálja, hogy a honanyák száma közel egyforma legyen a honatyákéval.
Dr. Nagy Marianna, a Magyar Antidiszkriminációs Közhasznú Alapítvány elnöke
