A zene- és filmiparban már megszoktuk, hogy a hordozó időről időre más alakot ölt, a bakelitből kazetta, a kazettából CD lesz, azt pedig a letöltések váltják föl, ami lassan arra ösztönzi a zenészeket, hogy ne albumban gondolkodjanak, hanem csak dalokban, slágerekben, azokat csöpögtetve a hallgatók felé, a könyv eltűnése, „átalakulása" azonban keményebb dió. A regényt egyrészt nem lehet felbontani, az egyetlen, mozdíthatatlan tömb, és a versek, novellák sem állnak meg mindig önmagukban, így a szerzők ezentúl is könyvet írnak majd és nem részleteket. Arról nem beszélve, hogy az olvasó ember eleve konzervatívabb: szereti az új könyv illatát, zizegését, a könyvtárrá szerveződő kötetek nehéz csendjét. Másrészt, állítja az egyik legnevesebb kiadó vezetője, az új formátum sem lesz képes új olvasókat megnyerni magának, legfeljebb a régiekből csábít át valamennyit, ahogy tette annak idején a hangoskönyv. De még az átállók sem égetik fel maguk mögött a családi könyvtárat, hiszen a könyvnek teste van, külleme, s ennek esztétikája szervesen hozzátartozik a megjelenített tartalomhoz. A digitálisan letöltött Jókai-összes sosem veszi, veheti fel a versenyt a vászonkötésű, szépen megtervezett kiadói változattal. Aki ezt nem érzi, talán sosem lesz igazi olvasó.

Más kérdés, hogy a most fölállt, alternatív internetes terjesztés könnyebb helyzetbe hozhatja a kisebb kiadókat. Bár az igaz, hogy az eladott példányok után több pénz marad majd náluk, de az alapvető gondokat ez sem oldja meg. Hiszen az interneten ugyanúgy eltűnik a könyv, ahogy a könyvesbolti dömpingben, ha nem a megfelelő helyre rakják, ha nem csapnak neki reklámot, ha nem hívják fel rá a figyelmet. Vagyis, ha a kiadó ezek után is úgy érzi majd, hogy feladata megszűnt a könyv puszta megjelentetésével, az ugyanúgy nem termel majd hasznot, ahogy eddig sem. Gyakorlott internetes vásárlóként tudom, hogy a legtöbben célzottan keresgélünk a netes polcokon: már jó előre tudjuk, hogy mit akarunk megvenni. Vagy mert láttuk a könyvesboltban, vagy mert valaki melegen ajánlotta, netán kedvenc szerzőnket keressük, kedvenc kiadónk újdonságait böngésszük. Ezt viszont ki kell érdemelni. Felolvasásokkal, bemutatókkal, kritikákkal, jó értelemben vett reklámmal, törődéssel. Ami mind beépül a könyvbe, ami azzá teszi, ami: keresett, értékes kulturális áru. Ezt önmagában nem pótolja semmilyen újmódi terjesztés. A munkát valakinek mégiscsak el kell végeznie. És nem virtuálisan.