– Ezt elkúrtuk!

– Ezt el, Feri! Lehet, hogy mégis Péternek volt igaza! Lehet, hogy a 2002-es száznapos program mégis szükséges volt, nem „osztogatás”, nem „ősbűn”, hanem jóléti rendszerváltás…

– Igen! Csak nem hitelből kellett volna finanszírozni. Talán emelni kellett volna az osztalékadót, nem egykulcsos, hanem tízkulcsos jövedelemadót kellett volna bevezetni. Talán konfrontálódni kellett volna a hazai és külföldi nagytőkésekkel. Néha magunkba kellett volna néznünk…

– Talán nem kellett volna hazudni éjjelés nappal, gátat kellett volna vetni a korrupciónak. Talán ha az állami cégek nem fizettek volna fűnek-fának százmilliós végkielégítést…

– Talán ha nem néztük volna tétlenül,hogy a piac emberek millióit – köztük elsőként több százezer romát – kirekesztett a munkaerőpiacról…

– Bizony, olykor a parlamenten kívüli politizálást is komolyan kellett volna vennünk. Szervezhettünk volna „populista” három nemes népszavazást is: Akar Ön gumilövedéket a szemébe? Akar Ön csendőrpofont? Akar Ön kalodát?

– Mindezt nem tehettük, mert mi semmertük meneszteni a mi időnkben a jogtipró rendőröket!

– Igazad van Feri! Csak egyet mondjmeg nekem. Te egy intelligens, tanult ember vagy, van pénzed is, kapcsolataid. Miért nem vándoroltál ki külföldre?

– Mert mégiscsak ez a kurva ország a hazám.

Turcsán Gábor Budapest