1975-ben a Szovjetunió a csatlósaival abban a hiszemben írta alá a helsinki egyezményt, hogy az abba belefoglalt emberi jogi normarendszer éppúgy írott malaszt marad, mint a saját alkotmányuk. Nem maradhatott, a helsinki záróokmány a rendszerváltó történelmi tényezők közé emelkedett, s ez mindenekelőtt néhány hősies orosz demokratának, Orlovnak, Saranszkijnak, Kovaljovnak, Alekszejevának köszönhető, akik az egyezményre számonkérő mozgalmat építettek. A Moszkvai Helsinki Bizottságot alapítóit, működtetőit kémkedés és izgatás vádjával hosszú börtönbüntetésre, kényszermunkára ítélték. Alekszejeva tekintélyes ellenzéki múlt után választhatta a száműzetést. Másfél évtizede ismét otthon van, és ismét KGB-s üldözőin kéri számon az emberi jogokat.

Oroszországban 2003-ban megvalósult a „centrális pártrendszer”. A törvényhozásból kirekedt a liberális ellenzék, Putyin hatalma gyakorlatilag ellenőriz(het)etlen. Az utolsó magánkézben lévő országos tévécsatornát is bezárták, a közszolgálati médiát a vezér szolgálatába állították, az üzleti világot kirakatperekkel megfélemlítették.

A rendszerváltás óta erőszakos halált halt újságírók közül a 2006-ban megölt Politkovszkaja volt a 261. A gyilkosságok közül húszat derítettek fel, azoknak is csak a végrehajtóit. Az Alekszejeva által vezetett Memorial csoport szerint 1999 óta 3-5 ezer ember tűnt el nyomtalanul Csecsenföldön.

A civil szervezetek a demokrácia szinte utolsó védőbástyái. A tevékenységüket ellehetetlenítő törvényt három évvel ezelőtt írta alá Putyin. Kampányt is indítottak ellenük, s a Moszkvai Helsinki Bizottságot éppen úgy imperialista kémszervezetnek minősítették, mint harminc évvel korábban. Ott tartunk, hogy a hatályos alkotmányba foglalt alapjogok puszta felolvasása is elzárást érő provokációnak számít Moszkvában. Ismét.

A legjelentősebb magyarországi emberi jogi szervezetek 2006-ban drámai levélben szólították fel a miniszterelnököt, hogy Putyinnal folytatott tárgyalásai során lépjen föl az orosz emberjogi mozgalmak érdekében. Nem lépett. A magyar jobboldalba szépen belesimulnak azok a csoportok, melyek nálunk is Putyin „korlátozott demokráciájának” mintájára kívánnak „rendet” teremteni. Martonyi János olyan „értékealapú” külpolitikát sürget, amelynek keretében „nem a mi feladatunk a szuperhatalmak belső viszonyainak átalakítása”. A baloldal jól elvan a maga russzista lobbijával, mely „russzofób” boszorkányüldözésnek minősíti a demokrácia leépítése elleni fellépést és az orosz demokratákkal való szolidaritást.

A világ demokratái számíthatnak közönyünkre, és mi is a másokéra.