A Fidesz mindezt remekül alkalmazza. S bár olykor szappanopera-szerűen sematikus a kommunikációjuk, az nyilván való, hogy kiváló hatékonysággal működik. Receptjük annyira egyszerű, hogy szinte már bántó, hogy a mi kreatív és csavaros eszű társadalmunkkal mennyire kiszámíthatóan „megetetik” újra és újra.

Azt, hogy a Kádár-rendszer berendezkedésének számos maradványa ma is úgyszólván változatlanul működik, tudjuk. Olyan nagy rendszerek ezek, amelyek drágák és rossz hatékonyságúak. Az oktatási rendszerünk kontraszelektív. A pedagógusok és oktatók jelentős része frusztrált. A hallgatók és tanulók nem értik, miért azzal tömik a fejüket, amivel.

A piac pedig nem tudja, mit kezdjen azzal a tudással, amivel a frissen végzettek kijönnek a különféle iskolákból. Ráadásul, a felsőoktatásba való bekerülés körülményei is megkérdőjelezhetőek, rég megérettek az újragondolásra.

Az egészségügyünk a szolgáltatás „megélhető” színvonalához képest drága. S ha páciensként a rendszerbe kerülünk, voltaképp orosz rulettet játszunk az életünkkel és az egészségünkkel. Még az is lehet, hogy véletlenül meggyógyulunk.

Az önkormányzati rendszerünk bonyolult, elképesztően hatalmas, s már csak méretei miatt is lehetetlen, hogy minden posztjára alkalmas ember kerülhessen.

A Fidesz az elmúlt években a felszínre hozta, hogy problémák vannak, vagy épp ráerősített arra, ha ezek a felszínre kerültek. Eldöntötte, hogy kiről, s főképp milyen gumicsontok, primitív szlogenek forogjanak. Ezzel párhuzamosan mindent megtettek, hogy az éppen hivatalban lévő kormányok, valamint a nem Fidesz vezette önkormányzatok ne oldhassák meg e problémákat. S végül nem mulasztották el a szemükre vetni, hogy adósak maradtak a megoldással.

Hogy ennek következtében mennyi bajunk nőtt óriásivá? Kit érdekel? Hiszen közben a társadalom újra megszülte a szélsőjobbot. S ha imigyen polgárjogot nyert a legalantasabb gyűlölet, mint a feszültségek lélektani feloldásának eszköze, akkor ugyan ki gondolkodna a valódi problémák valódi megoldásain.

Most tehát a Fidesz elérte, hogy biztos kormányzó többsége lesz. Az alkotmány bárminemű megváltoztatásának lehetőségéről nem fognak lemondani. Ehhez pedig a Jobbik koalíciós, vagy kvázi koalí ciós támogatása hasznos lesz – tehát használni fogják. S végre hozzáláthatnak, hogy a maguk ízlése szerint újraszabják az országot, a jogrendszert, a demokráciát. Ez sajátos „magyar” útnak ígérkezik. Tévútnak. Sajnos, tragédiák kellenek a kijózanodáshoz. S persze, mi magyarok mindig későn ébredünk, mert állampolgári öntudatban még mindig kiskorú a nemzet.

Mostanság a H1N1 vakcina ügye vált gumicsonttá. A magam részéről büszke vagyok arra, hogy az elmúlt jó hetven évben világszínvonalú pandémiás rendszerünk épült ki. A járványok megelőzésében Magyarország olyan sikereket tudhat magáénak, amelyeket a tőlünk boldogabb országok többsége is némi irigységgel nyugtáz.

Ha a H1N1-nek mégis viszonylag sok halálos áldozata lenne Magyarországon, a Fidesz – legalább is szerintem – további jelentős kommunikációs előnyre tenne szert. Hiszen pusztán sugallni kell a bulvársajtónak, hogy kapják fel a témát. S aztán szidhatjuk a kormányt, hogy hagyja meghalni az embereket. Ugyan kissé zavaró, hogy épp a Fidesz szimpatizánsai ódzkodnak a védőoltástól. De olyan hatalmas az előnyük, hogy – sakknyelven szólva – egy-két parasztáldozat megéri a stratégiai előnyért!

De, valóban megéri?

Ferenczfi János Budapest