Az elnök már magának a Ptk.-nak a parlamenthez történő novemberi visszaküldésével is visszaélt a politikai vétó alkotmányos rendeltetésével, hiszen azt nem politikai, hanem pusztán polgári jogászi szakmai egyet nem értése kifejezésére használta.

Az akkori, példálózóan említett kifogások egy polgári jogász szakember szakmai egyetértésének hiányára vonatkoztak szerkesztési, rendszertani és kodifikációs technikai vagy éppen tartalmi polgári jogi kérdéseket illetően. Az a hibajegyzék lényegében „zárószavazás utáni módosító javaslatokat” tartalmaz, annak kifejezett kérésével, hogy a törvényhozó azoknak megfelelően módosítsa a szöveget.

Az indítvány megemlítette azt is, hogy az elfogadás módjával sem elégedett, jóllehet ezt nem igazolja meggyőzően. Csakhogy az elfogadás módjának kifogásolását az alkotmány nem teszi lehetővé, hacsak nincs szó alkotmányos eljárási hibáról, aminek hiányát viszont kifejezetten elismerte a levél. De ha lett volna is ilyen eljárási hiányosság, azt alkotmányossági vétóval kellett volna orvosolni.

Persze érthető, hogy polgári jogászként az elnöknek az egész törvénnyel szemben szakmai, kodifikációs fenntartásai vannak, és ő feltehetőleg más törvényt készített volna elő. Mert a politikai vétó nem arra való, hogy egy történetesen éppen polgári jogász elnök révén minél tökéletesebb szövegű, hanem hogy politikailag elfogadhatóbb törvények szülessenek.

Sólyom László

Mint ahogy nyilván furcsa lett volna, ha Havel egykori cseh elnök a drámaírással kapcsolatos, nyilván komoly szakmai ismereteit próbálta volna érvényesíteni törvényeknek a parlamenthez történő visszaküldésével.

A mostani eset még ennél is súlyosabb, hiszen ezúttal valójában egy egyszer már visszaküldött és ennek nyomán újratárgyalt törvény hatálybalépését akadályozta meg a vétóval. A mostani törvények aláírásának megtagadását ugyanis az államfő azzal magyarázta, hogy a már újratárgyalt polgári törvénykönyvvel, illetve elfogadásának módjával továbbra sem ért egyet, márpedig a végrehajtásról szóló törvények „egy olyan Ptk.-t léptetne hatályba, mely átgondolatlansága és ellentmondásai miatt továbbra sem alkalmas arra, hogy Magyarország polgári törvénykönyve legyen”.

Az Országgyűlés elnökéhez intézett levélben hivatkozik arra is, hogy az első vétó alkalmával a teljesség igénye nélkül említett példákat a kódex hiányosságaira, és arra kérte a törvényhozót, hogy „a Ptk.-t minden részletében tekintse át újra”. Márpedig a parlament csak a példálódzó hibajegyzék elemeivel foglalkozott, azok

egy részét kijavítva, másokat figyelmen kívül hagyva, de az átfogó felülvizsgálatot el nem végezve. Csakhogy az alkotmány értelmében az Országgyűlés kötelezettsége kizárólag az újratárgyalásra vonatkozik, és nem az elnöki utasítások követésére. Ha a képviselők egyetlen mondat változtatás nélkül ismételten ugyanazt a szöveget fogadták volna el (ami ebben az esetben nem így történt, hiszen jó néhány államfői javaslatot megfogadtak), a köztársasági elnök akkor is köteles az újratárgyalt törvényt elfogadni, és a fennmaradt kifogásait, az átfogó újrakodifikálásra vonatkozó, nem teljesített kérését értelemszerűen nem szabhatja más törvények aláírásának feltételéül. Mert ha így cselekszik – ahogy az most történt –, akkor valójában másodszor is megvétózza a törvényt, ami pedig kifejezetten ellentétes az alkotmánnyal.

Ezen általános – és mint látható – alkotmányosan megalapozatlan kifogás mellett az államfői levél tartalmaz egy konkrétat is, azt, hogy a mostani törvény két lépcsőben kívánja hatályba léptetni a polgári törvénykönyvet. Véleményét alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság általa jelölt új elnökének az Országgyűléshez intézett november végi levelével, amiben a főbíró is az egységes hatálybaléptetést tartja indokoltnak.

Csakhogy ebben a kodifikációs technikai kérdésben a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a köztársasági elnök egyaránt legfeljebb tanácsot adhat a törvényhozónak, amit ha az nem fogad meg – márpedig az újratárgyalás során ez történt – akkor nincs más lehetőség, mint a tudomásulvétel. Akkor is, ha szakmailag egyébként nekik lenne igazuk. Ez utóbbit egyébként azért nehéz eldönteni, mert az egyetlen példa, amit Sólyom a kétlépcsős hatálybalépés ellen felhoz, sajnos még szakmailag sem stimmel (az utaló magatartás jogintézményének jelenlegi szabályozása ugyanis csak a végleges hatálybalépéskor adja át a helyét az újnak).

Mindezen – kizárólag az elnök polgári hivatásából eredő és mint látható nem is mindig helytálló – szakmai érvek alapján Sólyom László azt kéri az Országgyűléstől, hogy a végrehajtásról szóló és az ahhoz kapcsolódó másik négy törvényt csak azután fogadja el újból, hogy a Ptk. átfogó felülvizsgálatát végrehajtotta, és ezt követően a hatályba lépés időpontját egységesen 2011. január 1. napjában – vagyis nyilvánvalóan már egy új kormány mandátumának idejére – állapítsa meg.

Nehéz másra gondolni, mint hogy az államfő e két alkotmányellenes feltétel állításával valójában az új kódexnek a parlamenti választások előtti hatálybalépését akarja megakadályozni tisztán polgári jogi szakmai vagy/ és politikai megfontolásból. Bármi is volt a célja, annak elérése érdekében visszaélt alkotmányos jogával, és ez a jogállamba vetett hit szempontjából sokkal rosszabb annál, mintha egy – legalábbis szerinte – nem tökéletes polgári törvénykönyv lépne hatályba jövő májusban.

A szerző egyetemi tanár