Rendezgetem az ünnepi híreket, és azt látom, hogy az illúziórombolók karácsonykor sem tétlenkedtek. Az University College London tudományos kutatója, Roger Wotton például kimutatta, hogy az angyalok és a tündérek nem is tudnak repülni, mert erre a testfelépítésük teljesen alkalmatlan. De nem jártak jobban a Télapó-hívők sem. A The Daily Telegraph brit lap internetes kiadása arról elmélkedett hevenyészett számításai alapján, hogy a Télapónak egyetlen éjszaka alatt 342 millió kilométert kellene megtennie, hogy végiglátogasson cirka 233 millió családot. Ehhez 10,7 millió kilométer per órás sebességgel kellene repülnie, és minimum 3 millió rénszarvast volna muszáj a szánja elé befognia. Ez pedig képtelenség ugyebár.

Ezek a gyalogangyalos, hiperszónikus télapós fejtegetések szánalmas próbálkozások arra, hogy kizökkentsék az embereket a hitükből. És ráadásul hiábavalóak is. Amerikában egy 36 ezres felnőtt mintán elvégzett felmérés kimutatta például: az emberek 68 százaléka szerint angyalok és tündérek igenis léteznek, hiába áskálódnak ellenük a földhöz ragadt természettudósok. Az MTI pedig ünnepi kiadásában a bajorországi Himmelstadt postafiókjának vezetőjét idézte, aki elmondta: az idén összesen 65 ezer Jézuskának címzett levelet dolgoztak fel, és ezek többségét nem is gyerek, hanem felnőtt írta. A derék hivatalnok csak arra panaszkodott, hogy sokan nem írtak feladót a borítékra, így aztán ne csodálkozzanak, ha karácsonyi kívánságaik nem teljesülnek!

Teljesen meg tudom érteni az embereket, ha a cudar valóságból a hit világában keresnek menedéket. Mit tapasztalnak a racionalitás világában? Válságokat, szegénységet, magányt, elidegenedést, erőszakot, és reménytelenséget. Valakinek ki kellene mondania végre, hogy a racionális világ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Befuccsolt. Itt volna az ideje, hogy a világ működését erről a csődtömegről teljesen új alapokra helyezzük! Divatos kifejezéssel élve: paradigmát kellene váltani! De az a legkevesebb, hogy kipróbáljuk, képesek vagyunk-e a világot az irracionalitás talaján működtetni. Pokolba a rációval! Higgyünk a hitben! Az vezessen bennünket egy boldogabb jövőbe!

Tudjuk, hogy a hit hegyeket képes megmozgatni. De szerintem a hegyek egyelőre ráérnek. A hit erejével egyéb, sürgősebbnek tűnő problémákat kellene előbb megoldanunk. Például a gazdaság rendbetételét.

A józanul gondolkodó közgazdászok most arról kárognak idehaza, hogy ha a Fidesz kerül hatalomra, akkor még inkább tönkre fogja tenni az országot. Szerintük a párt programja tele van olyan ellentmondásokkal, amelyek nem felelnek meg a közgazdasági ésszerűségnek. Nem lehet egyszerre adókat csökkenteni, és költségvetési kiadásokat növelni. Ez nonszensz! – mondják. Az hát. És éppen ez benne a korszakalkotó!

Ha megnézzük, hogy mire ment az ország a józanul gondolkodó közgazdászok nagy-nagy racionalitásával, akkor meg kell állapítanunk, hogy tönkre. Hazavágták a hazát! Ezért aztán az ő elgondolásaiktól gyökeresen eltérő megoldásokat kell keresnünk, sutba vágva a terméketlen ésszerűséget, következetességet, logikát!

A teljesség igénye nélkül próbálom kifejteni az alábbiakban a racionalitást abszolút mértékben mellőző, a hit erején alapuló gazdaságpolitikát: A pénz azért nem vált be a gazdaság motorjaként, mert soha sincs belőle elég.

Hitből viszont annyi van, amennyit elhiszünk. Ahhoz azonban, hogy a hit hatékony legyen, koncentrálnunk kell. A szétforgácsolt egyéni hiteket hittérítéssel egy nagy, egységes közhitté kell összegyúrnunk! Először mindehhez meg kell teremtenünk az intézményi alapokat! Javaslatom lényege, hogy hozzunk létre nagy, országos hitintézeteket, amelyek egyben a közhiteket is kezelnék.

A hitintézetek a lakosság részére hitkártyákat bocsátanának ki, amelyek segítségével az emberek aktuális kiadásaik fedezésére részletekben jutnának hozzá a hitintézetekben tárolt hitükhöz. Utcákon, tereken, bevásárlóközpontokban hitautomatákat lehetne felállítani a zökkenőmentes hitfolyósítás biztosítása érdekében. Ezeket ATM-eknek hívnánk, az „Aki Teheti, Megfeji” kifejezés rövidítéseként.

Természetesen a hit sem állna korlátlanul a lakosság rendelkezésére. Az emberek ugyanis nagyban különböznek a hitük ereje, nagysága szerint, a hitehagyottaktól kezdve a kishitűeken át egészen a hiszékenyekig. Ezért a hitintézetek egyenként vizsgálnák meg ügyfeleik hitképességét, és ennek megfelelően hiteleznék őket.

Persze, még így sem lehetne kizárni, hogy némelyek átmenetileg meggyengüljenek hitükben. Számukra lehetőséget kellene biztosítani, hogy megmaradt hitüket hitbizományiban helyezzék el addig, amíg sikerül összeszedniük magukat. Azok a szerencsések viszont, akik égi jelekkel bizonyítani tudják, hogy a magasságosak kegyeltjei, jelzáloghiteket is kaphatnának.

Az egész világot átfogó hitintézeti hálózatba biztonsági tényezőket építenénk be. A globális hithelyzetre egy csúcsszerv, az IMF (Isten Mindig Felsegít) felügyelne, amely a hitükben meggyengült gazdaságok számára bizonyos feltételek mellett áthidaló póthiteket bocsátana rendelkezésre.

Vázlatosan egyelőre ennyit az új hitgazdasági világszabadalmamról, amit az ünnepek alatt teljesen egyedül fejlesztettem ki. Mégis, van egy olyan érzésem, mintha a szisztéma valahonnan ismerős lenne.