A szociálpolitika reformja
Nem kell különleges érzékenység ahhoz, hogy belássuk, az elmúlt húsz évben utat tévesztett a szociálpolitika. Vitányi Iván a Mozgó Világ 2009. decemberi számában – mérleget készítve a rendszerváltás első húsz évéről – Szekfű Gyulát idézi, aki szerint a két világháború közötti években „valahol utat tévesztettünk”.
Csepeli György| Népszabadság|
2009. december 29. |22 komment
|
|
|
|
|
Szakura | 2009. december 30. | 08:29:40
Bojár Gábor ír a Figyelő Neten a korrupció valódi áráról. Ez szerinte a trehány munkára szocializálódás. Állami-vállalati szinten. És igaza van. Valójában ez döntötte romba az országot. Aztán lehet elmélkedni azon, mit kellene tenni a szociálisan rászorulók tömegével, mivel büntessük még őket. Mert minden bajunkat rájuk hárítanák egyesek.
Csínom Palkó | 2009. december 30. | 08:12:31
Tetszettek volna a valódi baloldali értékek alapján kormányozni. Akkor nem itt tartanánk. Csakhogy a nagy balosokból nagy kapitalisták lettek, annak megfelelő mentalitással. A volt párt apparatcsikok által elkövetett rabló privatizációról beszélni immár lerágott csont. Szóval az a helyzet, hogy nem lehet egyszerre vadul kefélni és ugyanakkor szűznek is maradni. Vitányi úr jó szándékát nem vonom kétségbe, de összemossa/csúsztatja a dolgokat, eufemisztikus szerencsen mosdatása ezért hiteltelen.
Csil | 2009. december 30. | 04:58:20
Moderálási alapelvek- komment törölve -
irtech | 2009. december 30. | 00:55:55
to Saman http://www.mfor.hu/cikkek/Haromezer_uj_tavmunkahely_johet_letre.html
Telework Budapest Konzorcium koordinátora, melyből 350 kkv és 30 nagyvállalat esetében szervezetfejlesztési és implementációs tanácsokat is adnak majd. Budai Balázs, a projektet vezető konzorcium vezetője kiemelte, hogy céljuk egy olyan új szolgáltatási modell kialakítása, melynek keretében százötven rugalmas és távmunkában végezhető szakma fejlesztése és átalakítása történik meg.
irtech | 2009. december 30. | 00:46:35
Én sokféle szociális munkást láttam. Aki az E...- n végzett, képes 40 -es mintára GPSS szimulációs nyelvvel modellt alkotni, és meg van győződve, hogy abból helyes következtetéseket von le. Aztán beírja a következő pályázatába, és az összes szakértői anyagba, hogy minden cég arra vár a versenyszférában, hogy a kereskedelmi TV-k celebjein szocializálódott megváltozott munkaképességű embereket vegyen föl dolgozni. Valójában azok jól öltözött, jól fodrászolt, és illemtudó embert keresnek még takarítónak is. Aki W.-n végzett, azt az E-n végző lenézi, sőt stigmatizája. Ellenben, aki a W-n végzett, meg tudja mondani, hogy melyik bank nyit folyószámlát állandó lakcím nélkül. Manapság még a fizetést sem igen lehet felvenni folyószámla nélkül.
kations | 2009. december 30. | 00:09:36
Ne aggódjatok emberek!
Minden meg van oldva. Hány képsort láttunk Karácsony tájékán a médiában amikor jóllakatták az éhezőket! A jó PR kedvéért ott álltak a támogatók is. Még a Pápa is szegénykonyhán ebédelt!
Ha meg komolyan gondolnánk a dolgot akkor köpjük szembe magunkat, hogy húsz évvel a rendszerváltás után ott sem tarunk mint a sokat csepült átkosban.
saman | 2009. december 29. | 20:24:45
Had mondjak egy elo peldat. Az allami ellato rendszerben a csaladsegito kozpontok foglalkoztak valamifele tanacsado tevekenyseggel. A munkaugyi kozpontoktol ez valamiert (erthetetlen hogy miert) idegen volt. Erre a CSSK-k atalakltak a villanyvallalt penzbehajto szerveve, ezzel gyakorlatilag az allami tanacsado kapacitas 60%-a megszunt.
Ha korulnezunk, hogy a 2004 ota humanfejlesztesre bearamlo evi 300 milliard forintbol milyen civil es allami tanacsado kapacitasok alakultak ki, akkor...
Ajanlom a Munkahelyteremtes.hu Programot, ott atlathato, hogy mi volt. Tessek megnezni, hogy melyik networknek vagy helyi hianypotlo szolgaltatasnak mi lett a sorsa.
A tatarjaras kisebb pusztitast vitt veghez az orszagban, mint az elmult 11 ev kormanyai.
saman | 2009. december 29. | 20:12:11
Eleg sovakara sikeredett ez az otlet a Ferge iskola egyik (melles volt kormanytag) figrajanak tollabol.
Az informatikai minisyteriumnak dolga let volna az, hogy a rendszerezett informaciok szintjen produkaljon valami tarsadalmi hasznossagot.
Ez peladul jo otlet lehetett volna...
Mellesleg itt ennel nagyobb katasztrofa van a szocilais munkaban, mint a cikk azt sejtetni engedi. kiirtottak a tanacsado tipusu evekenysegeket es a networkkepzes feltetelei is sokat romolottak a rendszervaltas ota. Nagysagrendekkel nagyobb slamasztikaban vagyunk.
Hiaba latjk, hogy mas orszagokban ez mennyire jo megoldas, hiaba tanitanak ilyesmirol a szocialpolitikus kepzesben, a gyakorlat, leginkabb a civilgyilkos zsakmanyszerzo partokracianak koszonhetoen ellenseges az ilyenekkel szemben.
simonmondja | 2009. december 29. | 20:10:54
Mi az a "Sólyom-barát adatbázis" ?
weiner | 2009. december 29. | 20:07:50
Bizony Vitányi és Csepeli is ott volt és van az utat vesztők között. Sőt, nagy szerepet jázszottak az útvesztésben, mint a pártjaik ideológusai. Mindkét úrra igaz, hogy 40 éve jártak utoljára a Nagykörúton kívül. Mindketten csak a saját pártjuk buta közönsége előtt értek el sikereket (ezért tisztségekbe választották őket). Hasbeszélők és lélekmérgezők, a szövegük nulla. Két álértelmiségi és álpolitikus, útat vesztett emberek. Ők az elmúlt 20 év szellemi életének melléktermékei. A liberális csőd reprezentánsai. Kár értük, egykor többet ígért a tevékenységük. Sebaj, Aczél elvtárs majd megsimogatja buksijukat a túlvilágon, különösen a szociális érzékenységük okán.
komszomol | 2009. december 29. | 19:48:08
"Ülő Bika | 2009. december 29. | 18:47:18
Az ADÓFIZETÓ állampolgárok és a segélyezett/ingyenélő/dologtalan/problémás/létszámfeletti/ stb. lakosság között feszülő álproblémák újabb neolib leírását olvashattuk ebben a cikkben. Az a helyzet, hogy a szociálpolitika nem egyenlő a segélyezéssel, az annál sokkal több, alapvető társadalmi intézményeket érint, mint a politikai rendszer, az iskola, az adórendszer és így tovább. "
Pontosan így van. Ezért nem segélyt kell adni a munkaképeseknek, hanem tisztességesen megfizetett munkát, aki meg ENNEK ELLENÉRE nem dolgozik, azt büntetőútra kell terelni. (KMK)
A szocializmusban működött, a kapitalizmust azonban maga a munkanélküliség tartja fenn (tartalék munkaerő a bérek leszorításának érdekében), azért abban elméletileg sem oldható meg a probléma.
Ülő Bika | 2009. december 29. | 18:47:18
Az ADÓFIZETÓ állampolgárok és a segélyezett/ingyenélő/dologtalan/problémás/létszámfeletti/ stb. lakosság között feszülő álproblémák újabb neolib leírását olvashattuk ebben a cikkben. Az a helyzet, hogy a szociálpolitika nem egyenlő a segélyezéssel, az annál sokkal több, alapvető társadalmi intézményeket érint, mint a politikai rendszer, az iskola, az adórendszer és így tovább.
Bármelyikünk nagyon könnyen juthat olyan helyzetbe amikor egyik csoportból a másikba csöppen!
Ilyenkor történik az ébredés és a kéz belelógása a bilibe. Gondoljunk csak magunkra, amikor a segélyezéskor mindenáron munkát követelnek pl. akár egy diplomástól utcaseprést vagy hólapátolást. Pedig emberek ez vár ránk, olvassatok egy kicsit a ránk váró nyugdíjrendszerről! Ebben az értelmezési keretben érdemes a szegényeket, rokkantakat folyamatosan célzó különböző elméleteket ízlelgetni, forgatni. A magyar középosztályt is csak egy paraszthajszál választja el a munkanélküliségtől, hajléktalanságtól ahol a szegényebbek már landoltak. Ez a kapitalizmus lényege, főleg a magyar változaté. A szerző semmi újat nem mond. Ugyanezt harsogja a hírszerző, az index egyre inkább az összes politikus, talán ők kevésbé értelmesen.
A magas jövedelmeket, a felesleges állami kiadásokat, a magyar munkavállalók totális kizsákmányolását, az elmúlt 20 év privatizációs mérlegét, az autópályaépítéseket, a közművek privatizációját stb. stb. nem lehetne egy egységes számlában összegezni?
Már csak az input - output kedvéért.
Pare | 2009. december 29. | 17:23:29
Azért jó lenne újra ellenőrizni a szöveget!
Pare | 2009. december 29. | 16:18:55
Világos, helyeselhető, értelmes célok.
Kár, hogy senki nem fogja őket végrehajtani - belátható időn belül...
Pedig a társadalmi béke megőrzéséért is szükséges volna tisztázni-rendezni "közös dolgainkat"!
tarkabarka84 | 2009. december 29. | 15:59:54
Hát, megnéztem, Vitányi is rosszul idézi. Hiába, a kor rajta is megtette a hatásást. Csak azt nem értem, hogy az érintett lapok (Mozgó Világ, NÉpszabó)szerkesztőinek ez hogy nem tűnik fel?
tarkabarka84 | 2009. december 29. | 15:57:52
Van itt egy alap dolog, ami a cikk szerzőjét, Csepeli Györgyöt minődíti, és ha pontosan idézi Vitányi Ivánt, akkor sajnos az általam nagyon kedvelt VItányi Ivánt is.
Az eredeti Szekfü Gyula így szól: "Valahol utat vesztettünk", így, idézőjelben, merthogy Ady Endre Fáradtan biztatjk egymást című versét idézi.
Ha már valaki ehhez a formulához fordul, vegye a fáradságot, és járjon utána, ne hivatkozgasson jobbra-balra felületesen. Mert utat tévesztett, legalábbis a műveltségben.
vénasszony | 2009. december 29. | 15:18:45
A szociálpolitikában valóban nagyon hasznos dolog, ha a segélyt nyújtó (állam, egyház, alapítvány stb..), és a megsegített egyén, vagy család között van egy szerződés, amihez tartania kell magát a szerződő feleknek. Fontos azonban az is, hogy legyen valaki, pl. egy szociális munkás, aki összeköttetést biztosít, és segít eldönteni, hogy az illető(k)-nek pontosan mi is az igazi segítség, aki adott alkalommal pl. képzést, vagy kereseti lehetőséget is tud felkínálni, amelyet a segélyezett el kell fogadjon. Azt azonban semmiképp nem értem azzal a kis hülye agyammal, hogy miért is olyan megvetendő dolog az a szociális kártya? Ezen élelmiszert és ruházati cikkeket, iskolaszereket lehet vásárolni, a rezsihez való segítséget meg lehet oldani közvetlen átutalással is. Nézzük például a közgyógyellátás rendszerét: Aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal, az a CSAK NEKI külön felírt gyógyszereket a PATIKÁBAN megkaphatja, természetesen a meghatározott összegen belül. Senki nem csodálkozik azon, hogy a patikus a közgyógy terhére nem ad ki intim betétet, vagy, mondjuk öregedésgátló bőrbalzsamot. A támogatás ugyanis nem erről szól. Ha az illető buxája megengedi, ezeket megvásárolhatja PÉNZBŐL.
A kártya bankjegykímélő, én magam is kártyával vásárlok, és nagyon praktikus. Nem értem, mi a probléma a szociális kártyával, ha csak az nem, hogy nem lehet bárhol használni. Ez viszont valóban baj, ezt meg kell oldani.
magam | 2009. december 29. | 10:15:27
Én örülök, hogy vannak jó képességű emberek, akik ennyire jól látják a problémákat. Nagyon fontos lenne, hogy aki kormányra kerül tavasszal, ezt a problémakört szintén komolyan vegye. Mivel kormányközeli (leendő és fennálló) személyek is olvassák a Nol cikkeit, már találhatnak is olyan személyt, akitől érdemes tanácsot kérni.
Nem csak szegény elesettek, hanem szakképzett és az „egyharmadba” tartozó emberek is munkanélkülivé válnak egyik napról a másikra – mindenki családjában előfordulhat. A segély helyett olcsóbb lehet például a munkaadót támogatni, - más új ötlet is lehet -, de megfelelő nyilvántartás és koordináció nélkül számolni és tervezni se lehet
Sokat nyerhet az a kormány, amelyik ezt a problémakört megfelelően - megfelelőbben -lesz képes kezelni.
puli | 2009. december 29. | 09:39:03
Üdv .
A fejlődés útja :
Budapest II.ker Napraforgó utca bauhaus házak ma is gyönyörű épületek, közmunkával a harmincas évek közepéről .
Szolnok szépvárosunk közmunkába sétáló neonmellényesek seprüvel , kislapát madzaggal válra akasztva új évezredet írúnk lassan tíz éve .
BUÉK !!! Uram valami mást szeretnék ...
Csil | 2009. december 29. | 09:10:23
Moderálási alapelvek- komment törölve -
komszomol | 2009. december 29. | 08:37:51
"lényeglátó | 2009. december 29. | 08:10:30
Rokkantakat foglalkoztató célvállalat indításakor munkaerőt kerestem, újság, városi TV útján, 10 en ha jelentkeztek, komolyan ha3 akart dolgozni!"
Igen, terjednek ezek a pletykák, de milyen munkát, mennyiért és milyen feltételekkel adtál volna? Felnyomtál-e néhány hirdetést az Expresszben?
Gyanús, hogy részed volt a kevés jelentkező ügyében. A dolgozókat általában is rabszolgának nézik (némely multinál a szót is használják tréfásan, de korántsem viccből), de a rokkantakat még emberszámba sem igen veszik.
Van rokkant ismerősöm, és láttam már belülről "szociális foglalkoztató" álnéven működő rabszolgatelepet.
lényeglátó | 2009. december 29. | 08:10:30
Moderálási alapelvek- komment törölve -
|
|
|
Marabu rajza Vitányi szerint ez történt 1990 után is. Hozzáteszi, hogy az útévesztés a saját hibás tájékozódásunk műve. „Már tudjuk, hogy a kitörés útját kell keresnünk, de rosszul választjuk meg a feltételeket, az irányt és az időt.” A jelen írás célja, hogy térképet adjon azok kezébe, akik egyetértenek azzal: utat tévesztettünk a szociálpolitikában. Vannak, és nem is kevesen, akik szerint minden úgy jó, ahogyan van, csak több gondoskodás, több képzés, nem utolsósorban pedig több pénz kellene az eredményekhez. Az elmúlt egy évben részt vettem egy szociálpolitikai kísérletben, melynek sikere arról győzött meg, hogy van olyan út, amelyik kivezet a rengetegből, ahol utat tévesztve eltévedtünk.
A kapitalizmus rendszere klasszikus formájában közömbös a veszteseivel szemben. A jólét a piaci verseny közvetlen és közvetett haszonélvezőinek kiváltsága. A piac és a piacot működtető állam szereplőin kívül egy konzekvens kapitalista rendszerben nincs helyük azoknak, akik testi fogyatékosságuk, kulturális hiányosságaik, képzetlenségük folytán képtelenek helyet találni maguknak a piac vagy az állam keretein belül.
A mai kapitalizmus azonban nem ilyen. Az állam elegendő pénzt gyűjt be (adókból vagy kölcsönből) ahhoz, hogy újraelosztás révén azoknak is juttasson belőle, akiknek a munkájára sem az üzleti életben, sem a közszolgálatban aktuálisan vagy krónikusan nincs szükség, s emiatt ellátásra szorulnak. A kérdés csak az, hogy az állam milyen módon oldja meg a munka világából kiszorultak támogatását.
A mai magyar kapitalizmusban az állam rosszul oldja meg a piac és az állam keretei közé be nem illeszkedettek támogatásának feladatát. Soha senki nem gondolta végig, hogy a támogatásnak mi a célja. Hatalmas, központilag begyűjtött pénzeket elosztó bürokratikus apparátusok jöttek létre, melyek elsősorban önmaguk fenntartására gondolnak, s csupán működésük melléktermékeként gondoskodnak arról, hogy az önmaguk eltartására képteleneket támogassa – nem ügyelve arra, hogy olyanok is bekerülnek a feltétel nélkül támogatottak közé, akiknek nem ott van a helyük.
A támogatás módja jogilag szabályozott módon történő, sokféle jogcím alapján folyósítható, rendszeres pénzbeli kifizetés, melynek forrása a központi költségvetés. A támogatásokra évente elköltött pénz fölött azonban különböző pénzosztó szervezetek rendelkeznek, melyek között nincs összhang, egyik sem tudja, hogy a másik mit ad. Nincs olyan egységes kormányzati szociálpolitikai koncepció, amelyik világos célokkal rendelkezvén meghatározná a célok eléréséhez szükséges eszközöket, és időről időre beiktatna ellenőrző, korrigáló mechanizmusokat.
Az eredmény a szemünk előtt van. A magyar munkaképes korú lakosság többségének nincs legális munkája, a szegénységben élők száma nem csökken, inkább nő, a szegénység kultúrája pedig generációról generációra újratermelődik. A társadalmi szolidaritás nullához közelít, az európai standardoknak megfelelő középosztályi létben élők és az e standardok alatt élők között a szakadék egyre mélyül.
Mint Vitányi írja említett cikkében: „...nálunk nem valósult meg a kétharmados társadalom. A társadalmi és kulturális szerkezet adatait elemezve már 1985-ben úgy lehetett fogalmazni, hogy a nyugat-európai kétharmados társadalommal szemben mi csak a társadalom egyharmadának tudjuk megközelítő mértékben biztosítani az európai szintet. Most, a legújabb vizsgálatokat összegezve azt mondhatjuk, hogy a szerkezet nem változott, csak a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek. Növekedett azok száma, akik »társadalom alatti« létre szorultak.”
Se Vitányi, se más nem tudja azonban, hogy hányan voltak, vannak és lesznek a „társadalom alatti” létre szorulók. Hiányzik a naprakész adatbázis, melynek birtokában a költségvetés szociálpolitikai sorain lévő milliárdokat elosztók pontosan tudhatnák, hogy ki, mennyit, miért kap, s hogy a pénz adója (a közösség) mit várhat attól, aki a pénzt kapja. Ez az adatbázis lehetővé tenné, hogy a kapott összeg minden javadalmazott esetében egységesen láthatóvá váljon. (Ehhez kellene az az egyéni szociálpolitikai számla, ami minden szociálpolitikai jogcímen kifizetett összeget együtt mutatna, kifizetőhelytől függetlenül.)
Nagy, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező távközlési, kereskedelmi és közműszolgáltatók az ügyfélkörrel fenntartott kapcsolataikban adatbázist építenek, melynek segítségével pontos képet kapnak ügy feleik csoportjairól. Ezt nevezik az üzleti életben CRM-nek. Az egységes és naprakészen karbantartott, Sólyom-barát adatbázis másik funkciója az lenne, hogy a szociálpolitikai támogatások elosztói számára naprakészen megmutassa, hogy kik azok, akik kiesése a munka világából végleges és visszafordíthatatlan, kik azok, akik rehabilitálhatóak, s kiknél van szükség prevencióra. E három csoport mindegyik teljesen eltérő bánásmódot és ennek megfelelően teljesen eltérő támogatást igényel. Ha ezek a csoportok összemosódnak, a szociálpolitika eleve kudarcra van ítélve.
A szociálpolitikára fordított közpénzek egységes kezelése, a célcsoportok helyes megkülönböztetése, az adatok karbantartása révén nyomon követése persze csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres szociálpolitikának. A másik feltétel az elvek világos megfogalmazása s a megfogalmazott elveknek megfelelő intézkedések és eljárások foganatosítása.
1. Mentorálás – A magyar szociálismunkás-képzés európai színvonalú. Nem a képzés tehet arról, hogy a végzettek egy fragmentált, egyenként csőlátással megvert szervezeti rendszerben kényszerülnek dolgozni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy elementáris igény van az egyes célcsoportokban tanácsadásra, melynek eredménye a minta- és információadás a higiéné, a háztartás-gazdálkodás, a gyermeknevelés, az egészségtudatosság, a tanítás-tanulás, a hitelügyletek, az internethasználat, a háztáji termelés és sok egyéb téma területén. Ez a munka akkor hatékony, ha minden háztartással csak egy személy tartja a kapcsolatot, akiben a háztartás tagjai megbíznak, partnert látnak benne.
2. Szerződés – A szociálpolitikai juttatásokban való részesedés alapja a szerződés kell hogy legyen, mely állapottól függően tartalmazza a támogatásban részesülő jo ga it és kötelességeit. A munka világából véglegesen kiesettek (100 százalékos rokkantak, krónikus testi és lelki betegségekben szenvedők, képezhetetlen írástudatlanok) ese tében a szerződés a támogatás összegszerűségét írja elő, s a létfenntartás fel tételeinek egyéb biztosítását a támogató (állam, önkormányzat vagy szociálpolitikai funkciókat outsource-alapon átvállaló szervezet, például egyház, alapítvány) feladatává teszi.
A rehabilitálandók esetében a szerződés a támogatás feltételeként előírja a képzés, a tanulás, a munkavégzés, a mobilitás feladatainak vállalását, melyek teljesülésének arányában nő vagy csökken a támogatás összege. A feladatok teljesítése természetesen nem múlhat egyesegyedül a támogatotton, ebben a folyamatban proaktív szerepet kell vállalnia az e céllal létrehozott és profilírozott szociálpolitikai szervezeteknek. A preventív célú szociálpolitikai támogatások a legfontosabbak, hiszek ezek révén várható a szociálpolitikai problémák újratermelődési esélyeinek csökkenése, az üzleti és a közszolgálati munkák világába való beilleszkedés.
Ez reálisan intergenerációs program lehet. A szerződésnek a gyermekek érdekeinek védelme, a gyermekek társadalmi mobilitásának elősegítése kell hogy legyen a célja, középpontban a képzéssel, a tanítással, a modern életvezetéshez szükséges készségek kialakításával. A szerződés természetesen csak akkor teljesíthető, ha a támogató biztosítja a feltételeket, iskolát, internetes közművet, sportpályát, közösségi kulturális színtereket tart fenn.
3. Aktivizálás – Az egységes kon cepción alapuló szociálpolitika alapelve az aktivizálás, a tudatosság, a racionalitás meg az élettervezés és a háztartástervezés. Ezeknek az elveknek az érvényesülése a támogatottak bevonását, aktivizálását, sorsuk alakítáA szerző szociálpszichológussáért viselt felelősségüket teszi nyilvánvalóvá.
4. Szövetkezés – A sikeres szociálpolitika eszköze a szociálpolitikai célú szövetkezet.
E szövetkezetek feladata lehetne mindhárom célcsoport esetében a szerződések betartásának figyelemmel tartása, a társadalmi szolidaritás tartalékainak felkutatása, az európai szintet már elért csoportok lelkiismeretének ébrentartása, valamint a szövetkezésben, hálózatosodásban rejlő kulturális, gazdasági és társas szinergiák kihasználása.
A világos látás és a világosan megfogalmazott elvek hiánya lehetetlenné teszi a szegénységről, elesettségről, kirekesztettségről szóló világos beszédet, melynek helyét az ostobaságokról való beszéd veszi át, ami súlyosbítja a problémát, s olyan témákat is belekever, amelyeknek az eredeti problémához semmi közük. Erre példa a mostanában zajló beszéd a „szociális kártyáról”, melynek ötlete egy józan, logikus és célszerűen működtetett szociálpolitikai rendszerben föl sem vetődhetett volna.
A szerző szociálpszichológus
|
|
|
|
|
. |
belépés |
segítség |
hírlevél |
előfizetés |
RSS |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
Jobmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Családonként csak egy támogatott: jogvédők az AB-hez fordulnak