Létezik egy biztató változat. A terroristák elleni háború közel egy évtizedében a biztonsági szolgálatok – mindenekelőtt az amerikaiak – olyan fokon szórták szét és (részben) likvidálták az al-Kaida agytrösztjét, hogy az már alkalmatlan komoly kártevésre. A világ fejlettebbik felén pedig ma olyan biztonsági előírások védik (és persze sújtják is) a légiutasokat, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik szeptember 11-e történéseinek megismétlését.

A kevésbé biztató változat többágú. Ha valaki nem emlékezne: a szeptember 11-i merénylők zömmel jómódú hátterű, Amerikában, illetve Nyugat-Európában tanult, arab, mozlim fiatalok voltak, olyan társadalmi közegből érkeztek, amelyre nem illik a „semmi vesztenivalónk nincs” címke. A detroiti gyilkosjelölt is mozlim, de nem arab, szupergazdag nigériai család sarjaként Angliában végzett mérnöki tanulmányokat. Vagyis az al-Kaida ebben a közegben nem kevésbé eredményes, mint volt.

Ez egy.

Kettő: a sikertelen detroiti merényletet tekinthetjük egy újabb furfang főpróbájának. Ha a gatyába varrt primitív robbanóanyaggal és ócska detonátorral ezúttal nem is ért célhoz az al-Kaida, idővel kifejleszthet olyan technikákat, amelyek átférnek a biztonsági ellenőrzések hálóján, és hatékonyabbak lesznek, mint a detroiti.

A történet harmadik ága a szegény arab országok között is a legszegényebbnek számító Jemen. Az ifjú Abdulmutallabot nem Afganisztánban, nem Pakisztánban, Szomáliában vagy Szudánban, tehát a harcos iszlamizmus fő fészkeiben „drótozták be”, hanem Jemenben, vagyis azt kell gondolni, hogy az al-Kaida pillanatnyilag itt üzemeltethet viszonylag zavartalanul bombagyárakat. Van tehát új hadszíntér – erre már amerikai politikusok is utaltak.

Hanem! Semmilyen okoskodás és találgatás nem leplezheti el a hatósági mulasztások egész garmadáját. A detroiti merénylőtől a britek egyszer már megtagadták a vízumot, mert „foltosnak” gondolták. Vélem, hogy ismereteiket uniós társszerveikkel szokás szerint nem osztották meg; ha megteszik, a nigériai bizonyosan nem száll repülőgépre Amszterdamban. Pláne nem az Egyesült Államok irányába, ahol is őt – ha másért nem, hát tulajdon apja bejelentése nyomán – felvették a gyanús egyének listájára.

Vélem, hogy ez sem jutott a hollandok tudomására. Viszont ugyanazok a hatósági emberek órákkal a detroiti gép megmenekülése után, ősi ösztöneiknek engedelmeskedve nyomban hozzáláttak ahhoz, hogy a légi utasok tízmillióin „verjék le” saját mulasztásaikat. Új tilalmak bevezetésében – például már megint gyanús a csecsemőtej és földet érés előtt egy órával nem használható a vécé – pontosan annyira kreatívak, mint amennyire lazák voltak Abdulmutallab kilétének és szándékainak felderítésében.