Azt persze tudjuk, hogy a politika nem kizárólag az erkölcs gyakorlóterepe. A rövid távú érdekek gyakorta késztethetik a politikust arra, hogy amorálisnak vagy akár immorálisnak tűnő döntéseket hozzon. Ezek a döntések – ha a hátterében ott a lehetőség, hogy az átmeneti rossz hoszszabb távon a jó szolgálatába állítható – gyakorta morálisan is elfogadhatónak tekinthetők. Esetünkben azonban éppen ez az, ami nagyon is kétséges.

Annak ellenére is, hogy az RMDSZ-döntés érvek egész sorával indokolható. Látszólag ugyanis nem történt egyéb, minthogy utánamentünk a választói akaratnak. A magyar szavazók többsége Basescura szavazott. Ugyanakkor e lépéssel a leendő magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, illetőleg az erdélyi magyar ellenzéket képviselő Tőkés László kimondott óhaját is teljesítettük. Méltánylandó politikai rugalmasság és bölcs megfontolás, ugyebár!

A kormányzati részvétel politikai előnyei is nyilvánvalóak. Lehetőség nyílik rá, hogy dűlőre jusson a kisebbségi és a tanügyi törvény. Az RMDSZ-klientúra ismét visszaszerezheti az állami adminisztrációban betöltött pozícióit. A Kelemen Hunor irányította kulturális tárcánál erősen mérséklődhet a magyar intézményekre nehezedő adminisztratív nyomás. S végül az átlagember is jóval nagyobb biztonságban érezheti magát. A döntés a román állam szempontjából is a lehető legpozitívabb.

Az RMDSZ gesztusa ugyanis lehetőség teremt arra, hogy a román politikai, társadalmi és gazdasági élet visszatérhessen a normális kerékvágásba. Az értelmetlen politikai csatározások befejeztével ugyanis végre megszülethetnek a gazdaság szempontjából létfontosságú kormányzati döntések is.

Gyakorlatilag tehát minden a koalícióban való részvétel mellett szólna – kivéve a morális szempontokat. Ezeknek azonban – vélhetnők – ostobaság lenne túlságosan komoly szerepet tulajdonítani. Elvégre a román politikai élet nem az elvszilárdságról és az erkölcsi következetességről vált híressé.

A helyzet – sajnos – jóval bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra látszik. A magyar választóknak az a része ugyanis, mely racionális mérlegelés nyomán közveszélyesnek tartotta Basescu antidemokratikus attitűdjeit, s az RMDSZ explicit ajánlására Geoanára szavazott, úgy érezheti, hogy képviselői az orránál fogva vezették. A szavazóknak abban a részében pedig, amelyik Orbán és Tőkés sugalmazására mérlegelés nélkül Basescura szavazott, mivel ezt egyértelműen az RMDSZ ellenében tette, csak még erőteljesebbé válhat az RMDSZ gátlástalanságára, a csúcsvezetés machiavellizmusára vonatkozó előítélet.

Annyival is inkább, mert a kormányzati részvétel az autonómia igényéről való lemondást is jelent. Márpedig ezt az igényt a kampányban az RMDSZ is előszeretettel hangoztatta. Mindez az RMDSZ és a bázis egymástól való eltávolodásának, a szövetség saját közösségén belüli politikai elszigetelődésének korábban is jól érezhető folyamatát erősítheti. Olyan kisebbségi eredményekre pedig, melyek ezeket a hatásokat ellensúlyozhatnák, Basescu- és Boc-féle szövetségesekkel aligha számíthatunk.

Ami a román politikai nyilvánosságot illeti, a hosszú távú hatások legalább ilyen súlyosak lehetnek. A szocialisták, akiket már másodszor viszünk jégre (négy évvel ezelőtt Adrian Nastase és pártja is a mi „áruló ”szavazataink és RMDSZ átállása miatt veszített Basescuval és pártjával szemben), igazolva láthatják magyarellenes előítéleteiket. Bebizonyosodott, hogy az Erdélyre vonatkozó magyar nyilatkozatokban nem lehet megbízni, hiszen „ezek, lám – ha érdekeik úgy követelik – az édesanyjukat is készek elárulni”. Bármiféle politikai önállósághoz juttatni egy ilyen közösséget a nemzet egysége szempontjából életveszélyes lehet! De mostani szövetségeseink sem lehetnek sokkal jobb véleménnyel rólunk. Átállásunkat nyilvánvalóan ők sem a nemzeti érdek szolgálatának, inkább a hataloméhes RMDSZ-klientúra nyomásának tulajdoníthatják.

Márpedig helyzetünk megváltozása hosszabb távon nem annyira a kormányzati intézkedésektől függ, mint inkább a román társadalom magyarokról alkotott sztereotípiáinak megváltozásától. A morális vétséget a román és a magyar politikai közösség eltérő okokból ugyan, de egyaránt szankcionálni fogja, ahogyan azt Magyarországon is tette. A moralitás a társadalmi együttélés alapja. Még a Balkánon is. Aligha tévedhetünk, ha úgy véljük, hogy annak, aki politikai házasságszédelgőként és hozományvadászként írja be önmagát a köztudatba, a pillanatnyi előnyökért hosszabb távon halmozottan kell fizetnie.

A szerző újságíró, Sepsiszentgyörgy