Noha nincsenek határozott képzeteim a görög alkotmányos rendszerről, afelől biztosíthatom a magyar köztársasági elnököt, hogy arrafelé – ellentétben Magyarországgal – nem lehet „hazugsággal választást nyerni”. Azt csak toldalékként teszem hozzá az örvendetes hírhez, hogy megintcsak arrafelé a költségvetés állapotáról egy középjobb kormány (a Karamanliszé) hazudott, de e tárgyban egy szó nem sok, annyi feddést sem kapott Papuliasz köztársasági elnöktől. Aki történetesen szocialista. Elég volt Karamanlisznak, hogy ő és pártja az október elejei választásokon megbukott, és ilyenformán a szocialista utódra (Papandreu) hagyhatta azt a hálátlan feladatot, hogy vallomást tegyen a büdzsé tényleges helyzetéről. Karamanlisz 6,7 százalékot mondott, a valóságos adat ennek csaknem a duplája ( 12,7) lesz, ami a „megvezetés” példátlan esete az euróövezet, sőt az unió történetében. Karamanlisz megtehette volna ugyan, hogy a dolgok rendbe tétele végett hátra hagy „egy Bajnait”, végtére is pártja, az Új Demokrácia hatalomban maradhatott volna még két évig, de nem. Átlapátolta a fekáliát a szocialistákra.

Ebből is látszik, hogy Magyarország se költségvetésileg, se morálisan nem a mélypont. Ha tudniillik – amiképp Sólyom László óhajtotta volna – a szocialisták idén tavasszal utat engednek az előre hozott választásoknak, akkor a Fidesznek kellett volna megcsinálnia azt, amire Bajnai Gordon vállalkozott, és alig hiszem, hogy ez használt volna pártja népszerűségének. Csak ízelítőt adnék abból, hogy Papandreu – aki egyébként jóval inkább „hajaz” a mi szocialista baloldalunkra, mint a Bajnai-félékre – mit kényszerül, készül tenni, miután az Európai Központi Bank figyelmeztette, hogy hagyjon fel a jóléti ígérgetésekkel. (Ha egy friss Orbán-kormány ugyanezt tette volna, ugyanezt kapja az IMF-től.) Egy hete Papandreu bejelentette, hogy a közszolgálatban úgy havi félmillió forintnál többet nem lehet keresni és a fizetési pótlékokat, juttatásokat, kiegészítőket nemcsak megvágják, hanem még 4o százalékkal meg is adóztatják. Közölte továbbá, hogy állami szolgálatba gyakorlatilag nem vesznek fel több embert, a katonai kiadásokat befagyasztják, a leggazdagabbakat megemelt jövedelmi adókkal sújtják és az államapparátus önfenntartására tíz százalékkal kevesebbet költenek. Ilyenformán véli levinni a szocialista miniszterelnök vagy négy százalékkal a költségvetés deficitjét, bár semmi jót nem ígér neki, hogy a GDP 113 százalékát kitevő államadósság esedékes tételeinek újrafínanszírozása (55 milliárd euróról, 15 ezer milliárd forintról, a magyar GDP-nek több, mint a feléről van szó!) hirtelen megdrágult. Ami úgy értendő, hogy Görögország sokkal drágábban jut az állampapírjai révén friss pénzhez, mint az ugyancsak nyakig eladósodott írek, olaszok, belgák, szoros versenyben az euróövezeten kívüliekkel, így Magyarországgal is. (Mely, ellentétben minden más állítással, GDP-arányosan a sor közepe felé ballag.)

Görögországnak az a szerencséje, hogy – ugyancsak hazugsággal, makroadatainak „kimanikűrözésével” – az évtized elején besompolygott az euróövezetbe. Mivel az eurósok számára a Nemzetközi Valutaalap mentőövéért folyamodni tilos (meg eddig nem is jött szóba) a görögöknek nincs okuk félni a fizetésképtelenségtől. Kevesebbet költenek, kivetnek új adókat, állampapírjaikat meg felvásárolják a szövetségesek, ha nagyon kell. Tartani legföljebb a „tömegek lázadásától” lehet, de attól se most – még.