Ugyanezzel a szerződéssel új lehetőségek nyílnak meg előttünk arra, hogy egy igazságosabb és a polgárok igényeinek jobban megfelelő Európát hozzunk létre. Emellett abban is segítségünkre lehet, hogy határozottabban és nagyobb egyetértésben tudjunk fellépni a nemzetközi porondon.

Az EU jó hírnévnek örvend szerte a világban. Ez annak köszönhető, hogy nagyra becsüljük a szabadságot és a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletét. Már most is meggyőződéssel, őszintén beszélünk az előttünk álló nagy kihívásokról, legyen szó éghajlatváltozásról, szegénységről, konfliktusokról vagy a terrorizmusról. Négy kontinensen is sikeres polgári és katonai küldetésben veszünk részt, továbbá mi nyújtjuk a világon a legtöbb humanitárius segélyt és projektfinanszírozást. Nem utolsósorban pedig félmilliárdos népességünkkel gazdasági nagyhatalom vagyunk. Mégis az a vád ér minket, hogy politikai téren nem lépünk fel kellő súllyal.

Kettős szerepemben feladatom az, hogy biztosítsam az unió határozottabb és egységesebb fellépését. Hiszek abban, hogy a „csendes diplomácia” sokszor meghozza gyümölcsét.

Legelső feladatom a lisszaboni szerződés által előirányzott diplomáciai szolgálat kialakítása lesz. Az Európai Külügyi Szolgálat központja Brüsszelben lesz, ugyanakkor számos képviseletet tartunk majd fenn szerte a világban. Terveim szerint hálózatunk Európa büszkesége lesz, melyre az egész világ csodálattal tekint majd: az unió valamennyi tagországának legtehetségesebb embereit fogja foglalkoztatni közös ügyünk érdekében.

Az Európai Uniónak ki kell vennie a részét a válságok és a konfliktusok kezeléséből. Ez egyrészt kötelességünk, mert jelentős világpolitikai súllyal rendelkezünk, másrészt Európa biztonsága szempontjából is ez az okos politika. Célom az, hogy elősegítsem az együttműködést, és használjam, illetve továbbfejlesszem azokat a válságkezelési mechanizmusokat, amelyekkel az unió rendelkezik. E mechanizmusok, valamint a rendelkezésre álló polgári és katonai erők továbbfejlesztése elengedhetetlen a sikeres fellépéshez.

A Balkán-félszigeten és a Dél-Kaukázusban már most is fontos szerepünk van. A Közel-Keleten a folyamatban lévő tevékenységre és a párbeszéd ösztönzésére építve az Egyesült Államokkal karöltve tudunk fellépni. Afrikában is jelen vagyunk: ott többek között biztonságos átjáró megteremtésén dolgozunk Afrika szarva körül, ahol kalóztámadások veszélyeztetik a tengeri hajózást. Ezt a munkát nélkülözhetetlen kezdeményezések egészítik ki a szárazföldön. Ugyanakkor Afganisztánban is bizonyítjuk elkötelezettségünket mind katonai jelenlétünkkel, mind oktatási tevékenységünk és a hiányzó infrastruktúra megteremtése révén. Az Európai Unió finanszírozza például az afgán rendőrség több mint felének fizetését. Ezenfelül partnereinkkel együtt továbbra is nyomást gyakorolunk Iránra, hogy betartsa a nukleáris programját érintő nemzetközi kötelezettségeit.

Törekedni fogok arra is, hogy megerősítsük az együttműködést stratégiai partnereinkkel, köztük az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Indiával és Brazíliával. Túl kell lépnünk a fennálló véleménykülönbségeken, hogy meg tudjunk felelni annak a sok kihívásnak, amely mindannyiunkat érint. Ez a szemlélet nem jelenti azt, hogy megfeledkeznénk további partnereinkről – az EU a világ számos országával épített ki kétoldalú kapcsolatokon és megállapodásokon alapuló szoros hálózatot. E hálózat, valamint a multilaterális rendszer hasznunkra lesz értékeink megismertetése és érdekeink érvényesítése érdekében.

Mindenekelőtt szeretném, ha az unión belül továbbra is nyílt és komoly vita folyna külpolitikai céljainkról. Munkámat külügyminiszter kollégáimmal, a tagállamok parlamentjeivel és az Európai Parlamenttel együttműködésben fogom végezni. Európa egyik szellemi atyja, Jean Monnet egyszer azt mondta: „Nagyravágyónak mindenki nagyravágyó. A kérdés csak az, mire vágyik az ember: arra, hogy egy tisztséget betölthessen, vagy arra, hogy valamit elérjen.” Én a magam részéről arra vágyom, hogy valamit elérhessek: remélem, hogy főképviselői tevékenységemet az elért eredmények fémjelzik majd.

A szerző eu külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az európai bizottság alelnöke