Nyilvánvaló ugyanis, hogy az IMF felé vállalt hiánycélokat – bármilyen bátran hangoztatják is most – ők sem merik majd lazítani. Ez ugyanis az euró bevezetésének hosszú időre való elhalasztását, 300 Ft feletti euróárfolyamot és az államadósság megugrását jelentené. Ha pedig a pénzügyi keretek adottak, miből fogják öt gyermeknek a falusi iskolákat újranyitni, a néhány utassal futó vasúti szárnyvonalakat újraindítani, az egészségügyet pedig (érdemi és drasztikus reformok nélkül) felvirágoztatni, a kisvállalkozásokat jobban megtámogatni, a túlméretezett felsőoktatás ingyenességét fenntartani, új budapesti metrókat építeni?

Nem kell jósnak lenni, hogy kimondjuk: semmiből, erre nem lesz lehetőségük. Orbán Viktornak, ha kormányra jut, olyan szűk lesz a mozgástere, mint tizenkét év óta egyik kormányfőé sem. Lehet néhány hónapig azzal érvelni, hogy az elődei mindent elloptak és elpazaroltak, de legkésőbb a 2011-es költségvetés benyújtása után világos lesz, hogy a korán megindított kampány valamennyi ígérete megalapozatlan volt. Orbánnak még Őszödre sem kell elmennie ahhoz, hogy kiderüljön: hazudtak (felelőtlenül ígértek) reggel, este és éjjel is, amikor csak megszólaltak.

Józan ésszel nem is érthető, hogy a közvélemény-kutatási eredmények ismeretében mi szükség van erre a folyamatos mindent tagadásra.

Hagyni kellett volna, hogy a fájdalmas megszorító intézkedések csendben „elcsússzanak”, hiszen azok eredményeit úgyis a következő kormány aratja le. Lehet, hogy a népvezér megint nem hallgatott a tanácsadóira, úgy, mint a két előző választás előtt, melyeket esélyesként vesztett el?

Hamar ki fog derülni, hogy a Fidesz tarsolyában semmi sincs, még arra sincs lehetőség, amire 1998-ban volt, hogy a szegényektől elvett pénzeket átcsoportosítsák a középosztályhoz, mert az előbbiektől már nincs mit elvenni! (Jellemzően arra készülnek, hogy a vagyonadót eltörlik, ami megint a jómódúaknak kedvez!)

Óriási lesz a lakosság csalódása, amit már ősszel, az önkormányzati választásokon mérni lehet. Az az érv, hogy mi kevesebbet lopunk, mint az előzőek, kevés lesz: nemcsak a személyzeti igazgató százmilliója, hanem százmilliárdok hiányoznak majd ahhoz, hogy az ígéreteket, sejtetéseket valóra váltsák. Ha a választás meccsét meg is nyerik, menthetetlenül kiesnek a nemzetmegváltó mágusok szerepéből.

Az ország gazdaságát az idetelepült multik húzzák. Azok adják a magyar export majd nyolcvan százalékát. Esélyeink főleg az ő exportpiacaik fellendülésében rejlenek. És ez az őket (és alkalmazottaikat) kiszolgáló kis- és középvállalkozói kör fellendülésének esélye is: hogy megteljenek a wellness-szállók, megjöjjön az építkezési kedv. Ha nem is egymilliót, de egyáltalán munkahelyeket is felelősen csak az ígérhet, aki nem fenyegeti, hanem megbecsüli a multikat.

Európában soha nem fognak annyi autót eladni, mint a válság előtt, és nálunk sem épül annyi új lakás, mint akkor. Soha többé! A racionalitás lassan hatalomra jut, és ezt a magyar lakosság is megérti majd. Kis ország vagyunk, nincs külön magyar fellendülés!

A populizmus évtizedes rémuralmának bő egy éven belül itthon is vége lesz. Ehhez szükségesek azok a pofonok is, amelyeket majd a következő kormánytól kapunk. Végre ismét felnőttek leszünk!

Egyébként pedig a szakértők szerint a foglalkoztatási helyzet lényeges javulása csak egy radikális mezőgazdasági fordulattól várható: a birtokméretek megtöbbszörözése, a bérlőként termelők földtulajdonhoz juttatása, az intenzív, belterjes, nagyüzemi gazdálkodás térnyerése alacsonyan képzett százezreknek adna legális munkahelyet.

Ez az a fordulat, amelyre a Fidesz képtelen, hiszen egy évtizede az alacsony termelékenységű, veszteséges családi gazdálkodást preferálja. Alighanem ideológiai, vagy talán inkább szavazatmaximálási okokból. (Mentségükre szólhat, hogy az MSZP népszerű minisztere is tízmilliárdokat szór szét támogatásra, a jelenlegi helyzet konzerválása és szavazatszerzés érdekében.)

Persze az új kormánynak a ciklus második felében a GDP növekedése folytán lesz módja némi osztogatásra. De az egy esetleges alkotmánymódosítással és a külföldön élők szavazataival együtt is kevés lesz ahhoz, hogy a kiábrándult lakosságtól többséget szerezzen. Meg fogják inni a levét annak, hogy hét éven keresztül minden reformnak, minden megtakarítási, vagy többletbevételi lehetőségnek ellenálltak, azokat mindenáron akadályozták. Rá fognak jönni, hogy nem csak az ország, maguk alatt is vágták a fát.

A szerző mérnök-közgazdász